Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet (KEMMI)

Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet stratégiai terve

Történeti előzetes
Az 1885-ben Kolozsváron megalakult, majd 1947-ben a népi diktatúra által megszüntetett, aztán 1991-ben újraalapított Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (továbbiakban EMKE) alapvető célkitűzése mindkét alapítása után (főleg) a szórványban és kisebbségben élő magyar közösségek művelődési életének a támogatása társadalmi-, mai kifejezéssel élve civil kezdeményezések útján. Az elmúlt 16 évben az EMKE legfontosabb megvalósításai:

• Magyar Ház-láncolat kialakítása Közép-Erdélyben, Máramarosszigettől a Zsil-völgyéig, Szilágyságtól Szebenig;

• az újraalapítás után szakmai szempontok alapján az EMKE ernyője alatt létrejött szekcióknak idővel önálló országos egyesületekké való átalakítása, pl. Romániai Magyar Dalosszövetség, Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete, Romániai Magyar Népművészeti Szövetség, Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, Romániai Magyar Zenetársaság, Barabás Miklós Céh, stb.;

• Fehér folt-program, melynek célja minden erdélyi, magyarok lakta településen létrehozni civil szervezetet;

• nemzeti önazonosságunk megőrzése és ápolása szellemében erdélyi, vagy akár összmagyar kulturális rendezvények lebonyolítása, pl.: Történelmünk a Duna Medencében; Kolozsvár 1000 éve; Száz éves a kolozsvári Mátyás szoborcsoportelnevezésű konferenciák, melyekről kiadványok is készültek;

• Kolozsváron az EMKE Szabédi Emlékházában egy 20. sz.-i irodalomtörténeti gyűjtemény létrehozása, kutatási célú működtetése;

• hazai magyar kulturális életünk kimagasló teljesítményeit méltató, minden évben átadásra kerülő EMKE-díjak odaítélése a közművelődés-, a képzőművészeti élet-, a könyvtár-, a felnőttképzés szervezésért, valamint az újságírás, a néprajz, a színházművészet, a néptánc, az amatőr színjátszás terén kifejtett tevékenységért, és nem utolsó sorban a művelődési élet támogatásáért (mecénás díj).

Elmondható, hogy az elmúlt 16 év erdélyi magyar közművelődési élete jórészt spontán módon, helyi kezdeményezéseken alapulva, esetleg országos, vagy Kárpát-medencei szinten meghirdetett programok lebonyolítása mentén alakult. Mindehhez anyagi forrást magyarországi (pályázati úton), vagy romániai költségvetésből lehetett biztosítani. Egyre jobban érződik viszont a szakmai felkészültség hiánya. Nincsen főiskolai szintű művelődésszervező képzés, minimális a művelődési élet minőségi javítását elősegítő magyar nyelven folyó romániai OKJ-s tanfolyamok száma (esetenként Székelyföldön működik, amiből a közép-erdélyi kisebbségi és szórvány közösségek nagyon kis mértékben részesülnek), hiányoznak a Románia magyar közösség közművelődési életével és általában a kulturális életével kapcsolatos szakmai kutatások (részben a csíkszeredai KAM pótolja ezt a hiányosságot, de főleg Székelyföldi szinten), nincs egy, a művelődési élet szervezését elősegítő információs és szakmai tanácsadó központ, (adatbázis, szakkönyvtár, stb). Vagyis félő, hogy az erdélyi magyar közművelődési élet egyre inkább a rossz értelemben vett amatörizmus irányába kezd eltolódni. Mindehhez még hozzájárul helyenként a nem értékorientált népi kultúrának nemzeti mázba csomagolt kiárusítása, a többségi nemzet fele az elzárkózás, a valódi európai értékekkel szemben pedig a közömbösség. Egyre jobban körvonalazódik, hogy a romániai magyar közművelődés szervezését és ezen belül a közép-erdélyi szórvány- és kisebbségi magyar közösségek kulturális életének a formálását újra kéne gondolni, s esetenként át kellene értékelni, alakítani. Ennek érdekében kétirányú tevékenységi kört látok fontosnak kibontakoztatni:

• az EMKE továbbra is maradjon meg az erdélyi magyar közösség kulturális-szellemi öröksége ébren tartójának, mint országos vagy kárpát-medencei közművelődési programok lebonyolítója,

• létre kell hozni Kolozsváron a minőségi közművelődést főleg Közép Erdély szintjén szakmai szempontból irányító Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézetet (KEMI, továbbiakban Intézet).

Küldetés és célok
A filozófia megfogalmazása
Románia Európai Unióhoz való csatlakozása új helyzet elé állította az itt élő magyar nemzeti közösséget. Egyértelmű, hogy a művelődési életet továbbra is a régi alapokon, vagyis a megmaradásunk szempontjából fontos sajátos nemzeti kulturális értékeink mentén kell szervezni, de az állandóan alakuló, változó helyzetnek megfelelően a jövőben újabb és újabb kulturális erővonalak kialakítására is szükség lesz. Azaz ötvözni kell művelődési életünkben a jó értelemben vett konzervativizmust az értékorientált modern kultúra megjelenítésével. Nagyon nehéz, de szükségszerű, hogy a multikulturális környezetben és a mindenütt jelen lévő információs társadalom viszonyai közepette is a kisebbségi kultúra nyitott kultúra maradjon. Olyan kultúra, mely önazonosságát ne változatlanságában őrizze, hanem fogékony legyen a külső hatásokra, azokat képes legyen folyamatosan feldolgozni és a saját nemzeti értékei közé beemelni. Ennek értelmében úgy látjuk, hogy a művelődési élet szervezése a közeljövőben a következő erővonalak mentén kéne szerveződjön:

• a nemzeti értékeket hordozó anyanyelvű kultúra magas szinten történő ápolása,

• a művelődési élet szervezésében a szakmaiság megjelenítése: képzések (felsőfokú szinten is) szervezése, a meglévők színvonalának radikális emelése, valamint a kisebbségi kultúrával kapcsolatos kutatások mennyiségi és minőségi javítása

• az interkulturális környezet kihasználása a nemzeti kultúránk érdekében (mikrokörnyezet: a román nyelv ismerete; makrokörnyezet: az angol nyelv ismerete)

• az információs társadalom nyújtotta lehetőségek beemelése kulturális életünkbe.

Célhierarchia
Alapvető cél

Az Intézet alapvető célja a közép-erdélyi magyar közművelődési élet szakmai mederbe terelése. Ennek érdekében:
a) elősegíteni a művelődés szervezés felsőfokú képzésének bevezetését a romániai magyar egyetemi oktatásban, de addig is serkenteni annak különböző színtű más természetű képzéseit,
b) kiépíteni egy magyar nyelvű közművelődési információs- és módszertani központot, abban szakkönyvtárat és elektronikus adatbázist felállítani,
c) elősegíteni a közművelődési élet integrálódását a hazai (román), valamint a kárpát-medencei (egyetemes magyar) és az európai művelődési életbe,
d) az intézeti tevékenységén keresztül elősegítenia a magyar közművelődési civil szervezetek versenyképességének a növelését.

Küldetés
Az Intézet a romániai magyar közművelődési élet egyik fő szervezőjévé és a kisebbségi művelődéssel kapcsolatos tudományos kutatások kezdeményezőjévé kell váljon, különös odafigyeléssel a szórvány specifikus kulturális problémáira.

Stratégiai cél
Rövid távú célként említeném: hogy az EMKE infrastrukturális és anyagi helyzetét kell megerősíteni. Mindenekelőtt a Szabédi-emlékházat kell minél hamarabb munkaképessé tenni, (jelenleg átalakítás alatt áll), az épület multifunkcionális jellegét erősíteni, valamint további státusokat kell biztosítani. A Szabédi-emlékház egyik helyisége váljon az Intézet munkaközpontjává, ideiglenesen pedig a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság számítógép parkja segítségével elkezdődhet az érdemi munka. Az intézetalapítás támogatásáról egy politikai akaratnak megszületését egyrésszt a két ország kulturális minisztériumai, másrészt az RMDSZ részéről.
Hosszú távú célként említeném:

• az EMKE és az Intézet pontos feladatköri szétválását, valamint az együttműködés módozatainak a kidolgozását

• a közművelődési élettel kapcsolatos adatbank felállítását, működtetését és közhasználatba adását

• közművelődési szakkönyvtár felállítását és működtetését

• a kulturális szakmai civil szervezetekkel közösen (hazai és Kárpát-medencei viszonylatban) egy közművelődési információs hálózat működtetését, valamint ezzel kapcsoltaban a világháló nyújtotta lehetőségek kiaknázását

• a Románia magyar közművelődési élettel kapcsolatos kutatások serkentését, a hazai kulturális folyamatok elemzését, szakmai konferenciák szervezését

• közművelődési szakemberek különböző színtű képzéseinek és továbbképzéseinek a megszervezését (együttműködve a különböző kulturális szakmai civil szervezetekkel)

• Intézeti portál létrehozását és működtetését

• közművelődés terén a magyarországi és a nemzetközi kapcsolatok ápolását

• a közművelődési élet működtetésére forrásteremtés felkutatását

• bekapcsolódni a különböző hazai régiók településfejlesztési programjaiba főleg a kulturális közösségfejlesztés terén

• különböző közösségek információs igényeinek a szakmai kiszolgálása

• szakkönyvek kiadása, az információs hálózat segítségével máshol megjelent szakkiadványok hazai terjesztése

• a közművelődéssel kapcsolatos új termékek, szolgáltatások felkutatása és előállítása, valamint terjesztése

• állandó konszenzus keresés a romániai magyar közművelődési élet alakítóival, formálóival.

Környezetelemzés

Kifejezetten az Intézet alapítása szemszögéből.

A. Makrokörnyezet

Politikai környezet

Mint arról már szóltunk Románia EU-hoz való csatlakozása új helyzet elé állította az itt élő magyar nemzeti közösséget is. Úgy gondoljuk, hogy legnagyobb európai kisebbségként a jövőbeni kultúrpolitikánkat ehhez a mércéhez kell szabnunk. Nemzeti kohéziós energiáinkkal a különböző történelmi széljárások közepette is eddig jól gazdálkodtunk, és jelentős kulturális értékeket teremtő közösséggé váltunk. (Gondoljunk csak arra, hogy világviszonylatban Erdélyben, Kolozsváron van az egyetlen kisebbségi – magyar - nyelven működő operaház!) Tehát bízhatunk magunkban, abban, hogy Európából Európába 2007. január 1-től immár hivatalosan is belépve oldódnak majd azok a görcsök, melyeket a 20. századi történelmünk kudarcai vetettek nemzetünk lelkébe, s melyek – különösen az elmúlt 16 esztendőben – néha ugyancsak groteszk formában jelentkeztek az erdélyi magyarság társadalmi és kulturális életében, értékeiben.
Az elmúlt másfél évtizedben Magyarország és Románia között rendeződött politikai viszonyok feljogosítanak minket arra, hogy bízzunk a közös politikai szándékban, mely támogatja majd az Intézet létrejöttét és a jövőben működéséhez szükséges anyagi fedezet biztosítását. Továbbá reménykedünk abban, hogy az RMDSZ programjába is beépül az Intézet alapítás elképzelése. Hisz a szerbiai Vajdaságban is az Ideiglenes Magyar Nemzeti Tanács vállalta fel az ottani intézet létrehozatalának a belpolitikai ódiumát, nem is beszélve Szlovéniáról, ahol az állam állt a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet alapítása és működése mellé.
Az Intézet alapításában a Magyar Köztársaság részéről az Oktatási és Művelődési Minisztérium támogatásában bízunk, mint olyan állami intézmény, mely az elmúlt időszakában számtalan Romániai intézetalapítási programot vezetett és támogatott. Ez az intézmény tudná kilobbizni a politikai szándékot az Intézet magyar állami költségvetésből történő részbeni normatív támogatásához, valamint a román szakminisztérummal egyeztetve a hazai állami költségvetésbe való beépülését.
A Magyar Köztársaság részéről az Intézet felett a szakmai felügyeletet és támogatást a Magyar Művelődési Intézet gyakorolna.
Az Intézet része lenne annak művelődési intézet hálózatnak, melynek kialakulása körvonalazódni látszik a Magyarországon kívüli történelmi régiókban, s melynek kézzel fogható bizonyítéka a már megalakult Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, valamint a szlovéniai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet.
Romániai viszonylatban az Intézet partneri kapcsolatot alakítana ki a Kovászna Megyei Művelődési Központtal és a Hargita Megyei Művelődési Központtal, valamint szakmai szempontból felügyeletet gyakorolna az Erdélyben működő magyarház láncolat kulturális tevékenységei fölött.

Gazdasági környezet
Romániában a gazdaság emelkedőben van. Ezt igazolja az is, hogy a Nemzeti Kisebbségi Tanács évről évre nagyobb összegek fölött rendelkezik és oszt szét a romániai kisebbségek identitás megőrző tevékenységeinek támogatására. Magyarországon - bár az utóbbi időben az állami költségvetésben megszorító intézkedések léptek életbe - a határon kívüli régiókban élő magyar nemzeti közösségek identitás megőrző tevékenységére, a szülőföldön való boldogulásra elkülönített pénzalapok léptek működésbe, melyek pályázati úton fognak célbaérni. Reménykedünk abban, hogy ebbe a folyamatba illeszkedik majd az eddig is nemzeti értékeket hordozó intézmények (főleg civil szervezetek) jövőbeni normatív támogatása, valamint a kisebbségi élet további intézményesülési folyamata is a magyar állami költségvetés támogatási politikájának a homlokterében marad. Hisz egyértelmű, hogy a kifejezetten identitásmegőrző tevékenységet folytató intézményeket – mint amilyenre az Intézetet is tervezzük – csakis magyar illetve román állami költségvetésből lehet fenntartani. Mert az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy egy kisebbségi művelődési intézmény csakis multikulturális programok lebonyolítására kaphat támogatást EU-s alapokból, ezektől a tevékenységektől ugyan nem kell elzárkózni, de egyértelmű, hogy nem az ilyen típusú programok kell hogy domináljanak az szervezet életében.

Technológiai környezet

Az Intézet alapítás szempontjából Kolozsváron az infrastrukturális feltételek részben adottak, részben pedig a jövőben tovább lehet alakítani. Így az EMKE Szabédi-emlékháza, mely az irodalmi hagyaték-gyűjtemények gondozása mellett, más kulturális funkciókat is betölt (pl. itt működik az EMKE Országos Elnökségének irodája is), a jövőben, mint arról már szóltunk, az Intézet számára székhelyül szolgálhat. Felhasználva részben az EMKE, részben pedig RMNT infrastruktúráját (számítógép parkját) és amint befejeződnek a Szabédi-emlékház átépítési munkálatai az intézeti munka akár be is indulhat. (Ehhez természetesen szükséges lenne az intézeti státusok kialakítása és a bérezéshez szükséges anyagi feltételek biztosítása, valamint minimális működési költségek fedezése.) A világhálóra való csatlakozás is biztosítva van az EMKE renszerén keresztül. Továbbá kisebb szakmai összejövetelek lebonyolítására szintén fel lehetne használni az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházát, amely Kolozsváron központi fekvésével ideális környezet az ilyen típusú tevékenységeknek. Nagyobb rendezvények esetére pedig a kincses város infrastruktúrája nemcsak bármilyen igényeket tud kielégíteni, de megfelelő szellemi környezetet is biztosít.

Társadalmi környezet
1989 karácsonya után a romániai magyar társadalomban gombamód kezdtek elszaporodni a civil szervezetek, országos, régiós, vagy helyi működési lefedettséggel. Ezek a civil szervezetek az újdemokráciában az önkormányzatiság gyakorlásának az iskoláivá váltak. A hazai magyar civil szervezeteknek jelentős hányada, jóval több mint a fele, kifejezetten kulturális igények kielégítésére jöttek létre és a kisebb-nagyobb magyar közösségek helyi és kollektív identiástudanák az ápolására, megtartására alakultak. 1989 után, az országos lefedettséggel működödni kívánó kulturális (főleg szakmai) egyesületek alakulása terén első helyre került Kolozsvár. Ez egyértelmű, hisz a magyar egyetemi oktatás többévtizedes nemléte miatt kialakult magyar tudományosság hiátusát a számtalan civil kezdeményezés nyomán létrejött szakmai társadalmi egyesület valamilyen módon pótolni próbálta. Ma ezek a civil szervezetek a magyar egyetemi oktatás holdudvarában tevékenykednek. Így állíthatjuk, hogy jelenleg talán az EMKE az egyetlen olyan országos lefedettséggel tevékenykedő kulturális szervezet, amelyben hiányzik a szakmai elit, hiányoznak a minőségi közművelődési életet befolyásolni tudó és irányító, felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek (egyértelműen azért, mert ilyen típusú magyar nyelvű egyetemi oktatás nincsen Romániában), annak ellenére, hogy a civil szervezteinknek jelentős hányada közművelődés szervezéssel foglalkozik. Ezen a helyzeten tudna változtatni a tervezett Intézmény létrehozása és megerősödése az erdélyi magyar közművelődési életben. A jövőben azért látjuk fontosnak a minőségi közművelődés szervezést, mert az EU-s csatlakozással új mederbe kell terelni szervezeteink, egyesületeink – a kisebbségi létben elmaradhatatlanul fontos - identitás megőrző és ápoló tevékenységét (is), viszont a szakmaiság hiánya csak teret engedhet a kulturális elsatnyulásnak, valamint a szélsőséges nemzeti érzületek fórumává is degradálhatja a közművelődési civil szervezeteinket.

B. Mikrokörnyezet
Szervezeti kultúra elemzése
Szervezés: Az Intézet felállításához jól átgondolt intézményi felépítésre van szükség. Véleményünk szerint egyszerre kell majd akkumulálni az EMKE szervezésének és igazgatásának eddigi tapasztalatait, az ezen a szakterületen már működő hasonló intézmények által összegyűjtött tapasztalatokkal: a Magyar Művelődési Intézettel, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézettel, szlovéniai Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel, Kovászna Megyei Művelődési Központtal, Hargita Megyei Művelődési Központtal. Továbbá széleskörű egyeztetést és konzultációt kell elkezdeni azokkal az erdélyi civil, országos, regionális és helyi, közművelődési egyesületekkel, amelyek részesei lesznek majd az Intézet nyújtotta kulturális szolgáltatásoknak, vagy valamilyen szinten partnereivé válhatnak az intézménynek. Feltétlenül szükség lesz az Intézet vezetőségének az igazgatás terén egy teljes körű autonómiára, beépítve viszont a működési szabályzatába a vezetőség bizonyos szinten és fórumokon történő számonkérhetőségét, esetenként a leválthatóságát.
Menedzsment: Egyrészt művelődés szervezésben jártas, másrészt a modern forrásteremtésben (pályázatírás, lebonyolítás, elszámolás) otthonosan mozgó, az információs rendszereket jól kihasználni tudó szakember gárdára van szükség. Továbbá szükségesnek látjuk az intézeten belül a csapatmunka kialakítását, ami viszont ne menjen az egyéni munkakörök felelősségének, az egyéni felelősségnek a rovására. Olyan belső kommunikációra lesz szükség, mely lehetővé teszi az új eredmények egymás közötti gyors kicserélését és beépülését az Intézet munkájába. A rendszeresség, az eredményesség és a hatékonyság hármas kritériuma kell majd az intézeti munkát jellemezze.

Adminisztráció, finanszírozás: Szükségesnek látjuk az intézeti alaptevékenységek ellátásához szükséges finanszírozást költségvetésből (Magyar, Román állami) megoldani. Mert a bizonytalan, pályázatfüggő pénzügyvitel elszívja az Intézet vezetőségének az energiáját az érdemi kulturális szervező munkától. De az intézeti munka hatékonyságának, a menedzsmentnek, az egyik fokmérője a pályázati úton szerzett pénzeknek a mennyisége és ésszerű elköltése is lehet. Ez úton azt is ellenőrizni lehet, hogy az állandóan változó gazdasági mozgástérhez milyen hatékonysággal tud alkalmazkodni az Intézet. Továbbá szükséges lesz legalább egy olyan személynek alkalmazása az Intézeten belül, aki az irodavezetésben és irodai adminisztrációban jártas.

Szolgáltatások: a megfelelő szolgáltatáshoz, emberi tényező mellett, mindenek előtt megfelelő infrastruktúrára lesz szükség. Az EMKE és az RMNT nyújtotta kezdeti, az érdemi munka elkezdéséhez szükséges infrastruktúrát modernebb munkaeszközökre költségvetési finanszírozásból kell lecserélni. Szükségesnek tartjuk a széles sávú internet szolgáltatás bevezetését, mert az intézeti tevékenység alap munkaeszközének a világhálót valamint az e-mailen történő gyors kommunikációt tartjuk. Fokozatosan ki kell majd alakítani az Intézetben a mindig aktuális kulturális szolgáltatásra és termékfejlesztésre való készséget, állandóan odafigyelve a kereslet és a kínálat összhangjára. Az intézményi munkához nélkülözhetetlenül fontosnak tartjuk egy gépkocsi üzemeltetését is.

Személyzeti feltételek: A reá bízott munkakörben önállóan cselekvő, döntéseit nem csak vállalni de kivitelezni is tudó, minél szakképzettebb munkatársakra lesz szükség. Az Intézet munkáját állandó és bedolgozó munkatársakkal képzeljük el, valamint számos fiatal gyakornok ideiglenes foglalkoztatásával, akiket - merjük remélni -, hogy az akkorra már beinduló egyetemi szakoktatás köréből tudjuk majd toborozni. Az állandó munkaköri státusok: igazgató, irodavezető (állandó kapcsolattartó munkatárs), 2 kulturális menedzser (képzési programok lebonyolítója és humánerőforrás fejlesztő, illetve pályázatíró, forrásteremtő munkatárs), mediátor munkatárs (honlap kezelése, PR tevékenység, stb). Bedolgozói munkakörben tevékenykedne az Intézet gazdasági felelőse (könyvelő), valamint a különböző kutatási programok vezetői, takarító személyzet. A kutatási programok lebonyolításához, illetve a művelődési élet szervezéséhez szükséges szakmai gyakorlatra az egyetemről lehetne fiatalokat toborozni.

Tervezés: Hazai viszonylatban járatlan úton kell elindulni, hisz ilyen jellegű intézmény még nem működött Romániában. Előre látható, hogy az Intézet anyagi adminisztrálásával egyensúlyt kell majd teremteni az állami színtű adminisztráció és a civil szervezeti adminisztráció között. Mindenekelőtt meg kell találni azt a jogi hátteret, amely működtetni tudja az Intézetet, amely Szerintünk önálló jogi személyiséggel kell majd rendelkezzen, hazai viszonylatban szoros együttműködésben az EMKE-vel. Mint arról már szóltunk, az ernyőszervezet feladatkörébe a konkrét esemény centrikus tevékenységek lebonyolítása tartzóna (pl. különböző évfordulók megünneplése, közművelődési programok szervezése), valamint a mindenfajta közművelődési amatőr mozgalmakkal való együttműködés, addig az Intézet a közművelődési szakemberek különböző színtű képzésére, a közművelődési adatbázis kiépítésére, a szakmai kapcsolat tartásra, a szakkönyvek kiadására kéne majd koncentráljon. Egyértelmű, hogy egy nyugodt bel- és külpolitikai háttérrel az Intézet tevékenysége eredményesebben folyhat. Ezért tartjuk fontosnak a szakmai kapcsolattartás a hazai román és kisebbségi kulturális szervezetekkel, nemzetközi téren pedig együttműködni a Magyarországon kívüli régiók hasonló intézményeivel, s azokon keresztül az illető államok többségi nemzetének kulturális egyesületeivel.

Belső erőforrás és külső környezet viszonya (SWOT analízis)
Erősségek:

• Az Intézetet befogadó EMKE-nek a hazai közművelődési élet szervezésében szerzett tapasztalatainak a felhasználása.

• Az érdemi munka gyors elkezdéséhez az EMKE infrastruktúra felhasználási lehetősége.

• Az EMKE intézménye által szerzett tapasztalatok felhasználása.

• Gyakorlat kulturális pályázatírásban, általában forrásteremtésben.

• Jó kapcsolatrendszer a magyarországi és az itthoni magyar kulturális szervezetek fele.

• Viszonylagos jártasság a kulturális menedzsmentben.

• A kulturális támogatások szűkössége miatt az állandó takarékosságra való hajlam.

• Az eddigi kisebbségi kultúra-szervezés kényszerítő körülményei közepette az állandó újításra törekvés.

• A különböző magyar közösségek belső alkotó energiának az ismerete.

• Románia viszonylatban kulturális helyzetismeret.

Gyengeségek:

• Az ilyen típusú Intézet alapítására idehaza nincsen kitaposott út, nincs precedens.

• Ebből kifolyólag (is) hiányoznak az ilyen típusú intézet irányításával kapcsolatos ismeretek.

• A szakmaiság hiánya, főleg az intézetvezetési menedzsmentben.

• Az interkulturális kapcsolatok hiánya (román intézményekkel, nem magyar külföldi intézményekkel).

• A gyors gazdasági változásokhoz való alkalmazkodás hiánya.

• Egyelőre nincs tapasztalat a kulturális kínálat és kereslet összehangolása terén.

Lehetőségek:

• Minőségi változást hozni a romániai magyar közművelődési életben.

• Paradigma váltás a közművelődés szervezésben: ne csak érzelmi, hanem értelmi hozzáállással szervezzük kultúránkat.

• Közművelődési hálózati struktúra kialakítása (itthoni viszonylat a magyarház-láncolat és más kulturális intézmények, Kárpát-medencei viszonylatban a magyarországi és a különböző határon kívüli magyar intézményekkel).

• A világháló felhasználásával a Románia magyar közművelődési élet rendszerbe szedett megismertetése a nagyvilággal.

• Új tudás és tapasztalat szerzése.

• A hálózati struktúrán keresztül szerzett tudásnak közösségi szolgálatba állítása.

• Kulturális szolgáltatások, a kultúra mint árú, gondolatkörnek az erősítése az intézeti munkán keresztül.

• A közművelődési élet szervezésében az újabb és újabb lehetőségek kiaknázása.

• A közművelődési élettel kapcsolatos kutatások elkezdése: történetiségében, lehetőségeiben, kulturális fogyasztás szokásokban, stb.

Veszélyek:

• Nem sikerül a paradigma váltás: továbbra is a kisebbségi közművelődési életnek csak érzelmi úton történő szervezése.

• Továbbra is megmarad az instabil anyagi háttér, a minimális működéshez szükséges pénzek pályázati úton történő beszerzése.

• A nem minőségi kultúra gyors terjedése, jórészt vidéki környezetben, főleg az elektronikus médiumokon keresztül.

• A politikának való kiszolgáltatottság.

Dáné Tibor Kálmán, 2007. február.

Intézetépítő tanácskozás Kolozsváron

Az idén januárban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében megtartott Hálózatépítés – Magyar művelődési intézetek a Kárpát-medencében című fórum folytatásaként május 18-án Kolozsváron, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület – EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában újabb szakmai tanácskozást tartottunk e témában. A közművelődési fórum az EMKE évi rendszerességgel megtartott Szabédi-napok címet viselő rendezvénysorozatának megnyitó összejövetele volt. Ez az immár hagyományos kolozsvári kulturális megmozdulás az idén több szempontból is eltért az eddigi Szabédi-napok programsorától. Mindenek előtt az 1959-ben - a Babes (román) és a Bolyai (magyar) kolozsvári egyetemek egyesítése miatt tiltakozásként önkezűleg életének véget vető - Szabédi László nyelvész, irodalomtörténész, költő születésének századik évfordulójára emlékeztünk. Ugyanakkor ezen a rendezvénysorozaton idéztük a szintén száz éve született nagy erdélyi költő, Dsida Jenő emlékét is. Az EMKE történetében pedig azért fontos az idei összejövetel, mert ennek keretében hivatalosan megnyitottuk az újjáépített Szabédi Emlékházat. Az épület nemcsak a közművelődési ernyőszervezet országos elnökségének központja lesz, valamint a 20. századi erdélyi irodalomtörténet egyik fontos kutatási helye, de a jövendőbeli Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatának közép-erdélyi láncszeme is.

Ez utóbbi intézet alapítási gondjairól, feltételeiről is tanácskoztak a Szabédi napok rendezvénysorozat megnyitó fórumán, május 18-án délután, az EMKE Györkös-házában a Kárpát-medence különböző régióiból érkezett közművelődési szakemberek. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium – Közművelődési Főosztálya részéről jelen volt Nagyné Varga Melinda főosztályvezető és Kálóczy Katalin vezető főtanácsos, továbbá Borbáth Erika igazgató asszony a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátustól. Huszár László igazgató és Kamenár Éva a CSEMADOK Művelődési Intézetét képviselték, Dupka György elnök és Zuhanics László pedig a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét. Göncz László igazgató és Patyi Zoltán a szlovéniai Alsólendváról érkeztek és a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet részéről jöttek el a tanácskozásra. Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségét Székely István képviselte, aki a Szülőföld Alap művelődési bizottságának romániai képviselője. A házigazda EMKE részéről pedig jelen volt Kötő József elnök és Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök. Sajnos a Hargita- és a Kovászna- megyei Művelődési Központok igazgatói, Karda Emese és Imreh Marton István intézeti elfoglaltságaik miatt nem tudtak jelen lenni a tanácskozáson.

Az összejövetelt Kötő József EMKE elnök nyitotta meg, aki beszédében kiemelte, hogy a tanácskozás fontos lépés a Kárpát-medencei magyar közművelődési élet háza táján az utóbbi időben beindult új intézményesülési folyamatban. Hisz a magyar művelődési intézetek fokozatos létrehozása a Kárpát-medence különböző régióiban és azok hálózatba szervezése, minőségi változást hozhat az - utóbbi időben ugyancsak egyre nehezebb körülmények között tevékenykedő – összmagyar közművelődési élet számára. Így nemcsak szakmai szempontból erősödhet kulturális életünknek ez a szegmense, de az intézetek hadrendbe állításával sokkal spontánabb módon fog tudni válaszolni a közművelődés az információs társadalomban felgyorsított világunk kihívásaira.

Nagyné Varga Melinda főosztályvezető a Magyarországon átalakulóban lévő anyagi támogatási rendszerről beszélt, mely eddig is, de ezután is fontos anyagi forrása volt/lesz a közművelődési életnek. Bár megszűntek a költségvetésből működő Illyés- és Új Kézfogás Közalapítványok, viszont változatlanul megmaradtak a kultúra számára anyagi forrásként a Nemzeti Kulturális Alap, az Oktatási és Kulturális Minisztérium pályázati kiírásai, a Nemzeti Évfordulók Titkársága, a Nemzeti Civil Alap és a különböző minisztériumok szakmai programjai. Talán a legfontosabb forrásalap a határon túli intézmények számára, így a közművelődésiek részére is, a Szülőföld Alap lesz. Ez a támogatói intézmény három szinten működik: elvi irányítását a Regionális Egyeztető Fórum látja el, a különböző szakmai Kollégiumok végzik a forráselosztást, és végül a Szülőföld Alap Iroda látja el pályázati munkával járó konkrét feladatokat. A főosztályvezető asszony felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben fontos állami költségvetési forrássá válhatnak – többek között a közművelődési élet számára is – egyrészt a 2007 és 2013 között tervezett európai uniós pénzalapok, melyek közös nemzetközi programok révén határon túli régiókba is átjuthatnak, másrészt a Magyarországon beindult és a Kárpát-medence különböző magyar közösségeit is érintő kulturális fejlesztéseket ösztönző programok, mint például a Közkincs Program, mely kifejezetten a kistérségek minőségi kultúrateremtő folyamatait hívatott támogatni. A hallgatók tájékoztatást kaptak arról is, hogy az egyes pénzalapok, melyekhez közművelődési pályázatokat lehet benyújtani, mekkora összegekkel rendelkeznek és megismerhették azokat az internetes portálokat, amelyekről lehívhatják a különböző anyagi forrásokhoz szükséges információkat.

Borbáth Erika igazgató asszony előadását, melynek címe Szakmai terv a Kárpát-medencei magyar művelődési intézetek hálózatáról volt, három téma köré csoportosította. Egyrészt beszélt a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus kulturális intézmény-hálózat építése terén szerzett szakmai tapasztalatairól. Másrészt szólt a Kárpát medencében kialakulóban lévő kulturális intézmények hálózatának feladatáról. Harmadrészt pedig körvonalazta ebben a rendszerben a Magyar Művelődési Intézet jövőbeni helyét és szerepét. Az igazgató asszony kiemelte, hogy a társadalomban bármilyen hálózatépítésnek egyik fontos eleme a lokalitás és a régió közötti harmóniának a megteremetése. Ennek fényében újra kell gondolni a közművelődés szolgáltató tevékenységeket is. Melyeknek feladata kell hogy legyen a településen élők esélyeinek javítása, a művelődési élet tervezésének, tervezhetőségének a megteremtése, az együttműködés kialakítása a kulturális élet különböző faktorai között, felismerve a kölcsönös előnyöket és nem utolsó sorban a közösség számára a képzés, az önművelés lehetőségeinek a megteremtése. Csakis alapozva a helyi kultúrára és intézményeire, a település hagyományaira és azoknak ápolására, az erős lokális identitásra lehet szervezetten, kisebb-nagyobb régiókban kultúraközvetítő hálózatokat kialakítani. Az előadó szerint a Kárpát medencében alakulóban lévő kulturális intézményi hálónak sokrétű feladata lesz. Többek között a résztvevő intézeteknek folyamatos információs kapcsolatot kell fenntartaniuk egymással, egyeztetniük kell a Kárpát-medencei nagyrendezvényekről, azonos tartalmú szakirányú képzéseket kell majd beindítaniuk, melyek illeszkedjenek az egyes országok képzési rendszerébe, ki kell használniuk a multikulturális közeg nyújtotta lehetőségeket, s munkájukba be kell építeniük az egyes régiók kulturális sajátosságait is. A körvonalazódó elképzelések szerint a kulturális hálózat majdani működtetésének folyamatában a Magyar Művelődési Intézet - az eddig szerzett szakmai tapasztaltai alapján - irányító szerepet fog felvállalni. Képzésekkel, képzők képzésével, szakmai konferenciák, találkozók szervezésével, kiadványok, periodikák (Pl a Szín) megjelentetésével és azoknak a különböző régiókban történő terjesztésével, az ERIKANET Hírportál híranyagának Kárpát-medencei kiterjesztésével kell majd az intézetnek az egyes régiók és az egész hálózat művelődésszervező munkáját segítenie.

Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke, a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet tervét ismertette. Belátása szerint egyre jobban körvonalazódik, hogy a romániai magyar közművelődési életet és ezen belül a közép-erdélyi szórvány- és kisebbségi magyar közösségek kulturális életének az irányítását újra kéne gondolni, s esetenként át kéne értékelni, alakítani. Ennek érdekében kétirányú tevékenységi kört kell kibontakoztatni:

• az EMKE továbbra is maradjon meg az erdélyi magyar közösség kulturális-szellemi öröksége ébren tartójának, mint országos vagy kárpát-medencei közművelődési programok lebonyolítója,

• a közművelődési élet szakmai irányítását, főleg Közép Erdély színtjén, a Kolozsváron létrehozandó Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet (továbbiakban Intézet) kell hogy fölvállalja, mely intézmény a másnap megnyitásra kerülő Szabédi-emlékházban kapna helyet.

Az ügyvezető elnök szerint az Intézet céljai között szerepel többek között elősegíteni a művelődés szervezés felsőfokú képzésének bevezetését a romániai magyar egyetemi oktatásban és serkenteni a művelődés szervezés különböző színtű képzéseit. Továbbá magyar nyelvű közművelődési információs és módszertani központ kiépítése is az Intézet feladata lenne, abban pedig szakkönyvtár és elektronikus adatbázis felállítása. Fontos lenne a közművelődési élet integrálása a hazai (magyar és román), a kárpát-medencei magyar és európai szinten a nemzetközi művelődési életbe. Ezen tevékenységen keresztül az Intézettel társuló közművelődési civil szervezetek versenyképességét lehetne növelni, ami egyértelműen a minőségi kultúrát szolgálná főleg a szórványban élő magyar közösségeink számára.

Az előadó véleménye szerint a két székely megyében (Hargita és Kovászna) a művelődési élet irányítását - mely a helyi tömbmagyarság sajátos igényeire épül - a két Megyei Művelődési Központ tökéletesen ellátja. Ezekkel a központokkal az intézeti hálózaton belül a Intézetnek partneri viszonyt kell a jövőben kialakítania és a közös programokon keresztül kéne hasznosítani a különböző földrajzi-etnikai környezetekben (tömb-szórvány) szerzett sajátságos tapasztalatokat. A határmenti térségekben a Partium és a Bánság magyar közösségei kulturális életüket szintén régió-specifikusan élik, ezért Kolozsvárról vagy a Székelyföldről szakmai szempontból átlátni körülményes lenne. E két régió közművelődési életének az irányítását szintén a régiók igényeinek megfelelően kéne intézményesíteni és a művelődési intézeti háló részévé tenni. Ugyancsak az Intézetnek lenne a faladata bekapcsolni a Közép Erdélyben, főleg a szórványban, működő magyar házak láncolatát a közművelődési hálózatba. Ezek a kis kulturális szigetek jórészt szakmai irányítás nélkül, a közösség önerejéből, a még mindig nem lankadó magyar adakozókedvből tartják fenn magukat. A jövőben az Intézet tevékenységén keresztül a kulturális intézmény-háló részévé kéne tenni ezeket a magyar házakat, ami nagy előrelépés lenne a minőségi közművelődés megtermetésében Erdély szórványmagyar vidékein.

Az előadások után kibontakozó vitán a hálózatépítésről és az egyes régiókban felállított, vagy mint Kolozsváron, beindulás előtt álló művelődési intézetek működéséről, jövőbeni működtetéséről esett szó. Kiemelték, hogy a zavartalan működés érdekében biztosítani kell az anyagi forrásokat, s ezt az egyes országoknak ahol a magyar kulturális intézmény létrejött, illetve a Magyr Államnak közösen kell fölvállalnia. Odafigyelve arra is, hogy az intézeti és a hálózati tevékenység állandó jobbítása érdekében milyen pályázati úton nyert forrásokat tudtak mozgósítani az egyes kulturális központok. Ezen a téren modell értékű a szlovéniai Alsólendván működő Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, mely alaptevékenységéhez az anyagi fedezetet az állam biztosítja. A hozzászólók azt is kiemelték, hogy a szakmai programok lebonyolítása mellett a hálózati együttműködésnek és az egyes intézeti tevékenységeknek együttesen kell erősítenie a magyarságtudatot. Továbbá kiemelték, hogy a kultúrának is feladata a lokalitás és a globalítás kettősségének az egyensúlyát állandóan újrateremteni és fenntartani, ami a kisebbségi kultúrának ugyancsak nagy megpróbáltatás. Főleg, hogy minden régiónak a helyzete az egyetemes magyar kultúrához viszonyítva sajátságos, ezért nem minden esetben lehetséges az egyes kulturális környezetben szerzett tapasztalatokat, sikeres cselekvési modelleket egy az egyben átvenni, átadni. A résztvevők azt is hangsúlyozták, hogy a Kárpát-medence egyes régióiban tevékenykedő közművelődési intézményeknek keresniük kell a többségi nemzet hasonló intézményeivel, közművelődési törekvéseival a kapcsolatot, s az így szerzett tapasztalatokat a hálózaton keresztül kell közkinccsé tenni.

Az Oktatási és Művelődési Minisztérium képviselői felajánlották egy közös szempontok szerint kidolgozott kérdőívnek az eljuttatását az egyes régiók közművelődési intézményeihez, melynek összesítése egy első közös adatbázis lenne a hálózati munka elkezdéséhez. A résztvevők a szakmai tanácskozásról egy közös Emlékeztetőt (alábbiakban) fogalmaztak meg, melyet eljuttattak a sajtón kívül az illetékes intézményekhez, szakmai fórumokhoz.

A Szabédi-napok rendezvénysorozat másnap 19-én reggel az újjáépített Szabédi-emlékház felavatási ünnepségével folytatódott, majd a délelőtt folyamán centenáriumi emlékülés következett Szabédi László és Dsida Jenő emlékére. Délután a kolozsvári Házsongárdi temetőben az emlékező gyülekezet megkoszrúzta e két kiváló erdélyi irodalmár sírját, késő délután pedig emléktáblát helyeztek el azon a házon, amelyben élete utolsó éveit és napjait töltötte Dsida Jenő.

Dáné Tibor Kálmán, 2007. május

Emlékeztető

a Kárpát-medencei magyar ernyőszervezetek intézetépítő tanácskozásáról

Résztvevők: Nagyné Varga Melinda főosztályvezető és Kálóczy Katalin vezető főtanácsos, Oktatási és Kulturális Minisztérium, Budapest, Borbáth Erika igazgató, Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lekltorátus, Budapest, Dr Kötő József elnök és Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök, EMKE, Huszár László igazgató és Kamenár Éva CSEMADOK Művelődési Intézet, Dupka György elnök és Zuhanics László Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége, Göncz László igazgató és Patyi Zoltán, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, Alsólendva, Székely István, RMDSZ Ügyvezető Elnöksége.

A januárban a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet szervezésében megtartott Hálózatépítés – Magyar művelődési intézetek a Kárpát-medencében című fórum folytatására május 18-án, Kolozsváron került sor. A résztvevők a magyar közművelődésért viselt közös felelősség szellemében, a regionális különbözőségek tiszteletben tartásával, közös szándékot fogalmaztak meg: minden régióban működjék magyar művelődési intézet és ezek az intézmények szakmai hálózati rendszerben, a Magyar Művelődési Intézet koordinálásával lássák el feladataikat. A résztvevők hangsúlyozták, hogy az intézményesülésnek és a jövendő munkának alapfeltétele a működési biztonság. Az intézeti munka tartalmának kialakításához - a regionális különbségek érvényre juttatásával – messzemenően figyelembe veszik a Magyar Művelődési Intézet szakmai, módszertani ajánlásait.

A résztvevők vállalták, hogy egy egységes Kárpát-medencei magyar közművelődési stratégia kialakításához közös szakmai anyagot készítenek el, amely egyebek között tartalmazza az egyes régiók kisebbségi közművelődési helyzetének jogi, pénzügyi, infrastrukturális stb. feltételeit. Az ehhez szükséges egységes szempontrendszert az OKM egy héten belül eljuttatja a tanácskozáson résztvevő intézmények képviselőinek.

Nagyné Varga Melinda
Borbáth Erika
Kötő József
Huszár László
Dupka György
Göncz László

2007. május 18.

Összefoglaló háttéranyag a Magyar Művelődési Intézetek hálózatához
(az OKM által kidolgozott egységes szempontrendszer alapján)

Dolgozatunk jórészt azokat a kulturális tevékenységeket érinti, amelyek az elmúlt 17 esztendőben az önszerveződő romániai magyar közösségek identitás megőrző munkájához kötődnek, s amit általánosan közművelődésként tartunk számon. Nem szólunk azokról a kulturális intézményekről (színházak, könyvtárak, múzeumok, stb), – bár fontos részei kisebbségi művelődési életünknek – amelyek állami, vagy önkormányzati költségvetésből működnek.

1. A kisebbségi magyar közművelődés jogi környezete

• kulturális szabályozás

• kisebbségi jogszabályok a kultúra vonatkozásában

Romániában jelenleg nem létezik külön a kisebbségi közösségek kultúrájának fenntartását és működését szavatoló törvény. Románia Alkotmányának néhány paragrafusa vonatkoztatható a kisebbségek identitás megőrző tevékenységeire:
I/6. szakasz – Az identitáshoz való jog
(1) Az állam elismeri és biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kifejezéséhez.
II/3. szakasz – Garantált a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek joga anyanyelvük tanulásához és a jog ahhoz, hogy ezen a nyelven oktathassák őket; e jogok gyakorlásának a módozatait törvénnyel állapítják meg.
II/33. szakasz – A kultúrához való hozzáférés
(1) A kultúrához való hozzáférés, a törvény feltételei között, garantált.
(2) A személy szabadsága, hogy szellemiségét fejlessze, és hozzáférjen a nemzeti és egyetemes kultúra értékeihez, nem korlátozható.
(3) Az államnak biztosítania kell a szellemi identitás megőrzését, a nemzeti kultúra támogatását, a művészetek ösztönzését, a kulturális örökség védelmét és megóvását, a kortárs alkotóerő fejlesztését, Románia kulturális és művészeti értékeinek népszerűsítését a világban.
II.29. szakasz – A lelkiismereti szabadság
(1) A gondolatok, a vélemények, akárcsak a vallásos hitek szabadsága semmilyen formában sem korlátozható. Senki sem kényszeríthető valamely vélemény elfogadására vagy a meggyőződésével ellenkező vallásos hithez való csatlakozásra.
(2) A lelkiismereti szabadság garantált; ezt a tolerancia és kölcsönös tisztelet szellemében kell kinyilvánítani.

Romániában, kifejezetten a magyar “közművelődésnek” megfelelő intézményrendszert irányító törvény a 292/2003. évi, a Művelődési Intézmények törvénye (Legea aşezămintelor culturale), amely a kultúrotthonok, kultúrházak, szabadegyetemek, a népi mesterségek és művészetek oktató központj, kulturális köpontok, a nemzeti hagyományok ápolására alakult központok működését szabályozza. A törvény kifejezetten az országos és a helyi közigazgatási alárendeltségben működtetett intézményekről szól. Egyetlen kitétel, az I. fejezet 3 paragrafusa szól általánosságban, hogy ezek az intézmények minden állampolgárnak “fajra, nemzetiségre, életkorra, nemre, etnikai hovatartozásra és vallásra való tekintet nélkül” a kulturális intézményei.

A Felnőttképzési törvény, a 2000/133. sz. törvényben külön nem találunk utalást a kisebbségek nyelvén szóló oktatásról. Ezért a törvényt a kisebbségek nyelvén történő oktatás szempontjából régiónként másként (sok helyen kompromisszumos megoldásokkal) lehet alkalmazni.

A magyar közművelődési életet elsőrendűen a civil szervezetek éltetik, melyeket a 2000/25. sz. kormányrendelet alapján jegyzik be. Ez a rendelet ma, némi módosítással, a 245/2005 sz. alatt elfogadott törvényként működik. Ez általános törvény, mely egyesületek és alapítványok bjegyzéséről szól. A törvény modern, európai mintájú, például már 3 személy is létrehozhat egyesületet.

A magyar közművelődési egyesületek működését segíti, főleg anyagi szempontból, a 32/1994. sz törvény, melyet az 36/1998. Sz kormányrendel némileg módosít és Szponzortörvényként ismert.

Ugyancsak támogatólag hat a közművelődési egyesületek működésére a 185/2007. sz. pénzügyminiszteri rendelet, mely lehetővé teszi magánszemélyeknek, hogy az adójuk 2%-t közcélú adományokra fordíthassák.

Egyértelmű megoldás a közjogilag szavatolt kulturális autonómia kereteinek a kialakítása lenne. A Kisebbségi Törvény a Román Parlament előtt van, mely szabályozná kisebbségi közösségek önkormányzati jogát a művelődés, oktatás, sajtó ügyeiben. Ezeket a jogokat a Kulturális Autonómia Tanács gyakorolná. Ezzel biztosítani lehetne a kisebbségi kultúra teljeskörű önkormányzatát a hazai törvénykezések keretében.

2. Támogatási – finanszírozási környezet

I. működési

• állami, önkormányzati források

  • elkülönített alapok

  • alapítványok

  • mecénatúra, szponzoráció

    • főleg a szórványban a közművelődési élet serkentése, különös tekintettel az intézményesülésre, egyesületek létrehozása (fehérfolt program)

    • magyarház láncolat kiépítése (jelenleg 14 magyarház működik Közép-Erdélyben melyeknek az épületei vagy EMKE tulajdonban vannak, vagy az ernyőszervezettel társzervezeti kapcsoltban lévő helyi művelődési egyesület tulajdonában, pl.:Máramraosszigeten, Felsővisón, Nagybányán, Désen, Besztercén, Szamosújváron, Válaszúton, Kolozsváron, Szilágysomlyón, Szilágycsehen, Zilahon, Meggyesen, Csernalkeresztúron stb.)

    • az EMKE évente kioszt szakmai kitüntetéseket olyan személyeknek, akik a művelődés külünböző területein (közművelődés szervezés, néptánc, néprajz, hivatásos és amatőr színjátszás, népfőiskola szervezés, könyvtárszervezés, képzőművészet szervezés, írott- és elektronikus média, mecénatúra, kóruséneklés) jelentős eredményeket értek el

    • az EMKE együttműködik a moldvai csángó szervezetekkel a sajátságos kultúrájuk éltetésére, segítve Csángóföldön egy magyarház láncolat kiépítését. Jelenleg Bákóban és Pusztinán működnek magyarházak.

    • Közgyűjtemények gondozása, pédául Kolozsváron a Szabédi-emléház (20. sz-i magyar kézirathagyaték gyűjtése), vagy a Györkös Mányi Albert Emlékház (Györkös Mányi Albert festőművész hagyatéka, az épület kulturális központként is működik).

    • Különböző hagyományos évfordulós rendezvények megszervezése, emlékhely hagyás és állítás, hagyományápolás stb.

    • Az EMKE segíti székhely biztosítással, infrastruktúrával és rendezvény szervezésben különböző közművelődési egyesületeket: pl. Romániai Magyar Dalosszövetség, Kolozsvár Társaság, Kővári László Honismereti Kör, Romániai Magyar Zenetársaság stb.)

Állami és önkormányzati források magyar kulturális egyesületek működésére külön nem léteznek Romániában. Egyedül Kovászna és Hargita megyékben működnek a megyei tanácsok által fenntartott művelődési központok, kifejezetten a régió közművelődési életének az éltetésére.

A magyar közművelődési civil szervezetek költségvetési (tehát állami) források érdekében egyrészt a szakmiminisztériumhoz, másrészt a helyi önkormányzatokhoz fordulhatnak projektfinanszírozás, céltámogatás formájában. Támogatásért lehet még fordulni a Román Kulturális Alaphoz (Fondul Cultural Roman), ez a magyarországi Nemzeti Kulturális Alapnak felel meg, valamint a Miniszterelnöki Hivatal fennhatósága alatt működő Interetnikus Kapcsolatok Hivatalához, mely főleg a hazai nemzetiségek kulturális együttműködését elősegítő programokat finanszíroz.

Elkülönített alapként működik Romániában a Kisebbségi Tanács (a különböző kisebbségek identitás megőrző tevékenységét támogató fórum) kezelte pénzforrás, melyben a magyar kisebbséget az RMDSZ által működtetett Communitas Alapítvány képviseli. Ez az alapítvány a Kisebbségi Tanács által meghatározott, a romániai magyar közösségnek járó pénzalapoknak egy részét pályázati úton, főleg kulturális tevékenységekre, szaktestületek döntései alapján, oszt szét. Ebből a forrásból kapja az EMKE a működéséhez szükséges pénzalapjainak egy részét, s ugyancsak ebből az alapból juttat működésre a Communitas Alapítvány más kulturális civil szervezetnek is.

Romániában az egyre erőteljesebb tőkével rendelkező magyar vállalkozók is hozzájárulnak a különböző magyar rendeltetésű, civil szervezetek programjainak lebonyolításához, helyenként a magyar intézmények fenntartásához. Ilyen például a kolozsvári magyar vállalkozók által fenntartott Euréka Alapítvány (létrehozta többek között a kincses városban és környékén is fogható magyar kereskedelmi rádióadót, a Paprikát). De ehhez hasonló rendszerben működik Szatmárnémetiben az Identitás Alapítvány. Továbbá Böszörményi Zoltán vállalkozó, aki kifejezetten a magyar kulturát, főleg sajtót, irodalmat támogatja, ő például az Aradi Jelen laptulajdonosa és főszerkesztője. Nagy Elek magyarországi vállalkozó, aki az Erdélyi Magyar Írók Ligájának a fő támogatója.

A már említett Szponzor-törvény és a 2%-os törvény is forrásértékű a hazai közművelődési egyesületek számára.

3. A magyar közművelődés intézményei, szervezetei 
(nagyságrend, regionális megoszlás, típusok, működési formák, infrastrukturális állapot.)

Erdélyben a magyar közművelődés vezető intézménye az EMKE. Az 1885-ben Kolozsváron, az erdélyi nemesség és polgárság által létrehozott intézményt - melynek fő feladata főleg a szórványban élő magyar közösségek kulturális életének a megszervezése és fellendítése volt - 1947-ben a kommunista diktatúra megszüntetett, majd az 1989 karácsonyán ránkköszöntött újdemokráciában, 1991-ben, a közművelődési ernyőszervezet az RMDSZ szervezésében újraalakult. Míg kezdetben magánszemélyek voltak a tagjai, akik aktív cselekvőként szerepeltek a romániai magyar közművelődési életben, addig az EMKE 2003. évi közgyűlése után művelődési egyesületek (saját fiókszervezetek, szakmai, régiós vagy helyi) társszervezetként egymáshoz kapcsolódó érdekképviseletévé vált.

Az EMKE fő cselekvési területe:
Az EMKE rendelkezik székházzal és infrastruktúrával, ami a közművelődés-szervezéshez szükséges. Az EMKE fiók- és társszervezeteiként működő különböző intézéményei csak részben vagy egyáltalán nem rendelkeznek székházzal és infrastruktúrával.

A különböző romániai közművelődési egyesületek megoszlása:

• • szakmai országos lefedettséggel működő intézmények

  • Román Magyar Dalosszövetség

  • Seprődi János Kórusszövetség

  • Románia Magyar Táncszövetség

  • Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság

  • Romániai Magyar Népművészeti Szövetség

  • Jádzó Társaság (amatőr színjtászók szövetsége)

  • Romániai Magyar Könyvtárosok Egyesülete

  • Barabás Miklós Céh (szh.)

  • Kríza János Néprajzi Társaság (szh), (sz)

  • Tranzit Ház Kolozsvár (szh), (sz)

  • regionális és helyi szinten működő egyesületek

  • Heltai Gáspár Könyvtár Alapítvány – Kolozsvár (szh), (sz)

  • Kallós Zoltán Alapítvány – Kolozsvár, Válaszút (szh), (sz)

  • Téka Alapítvány – Szamosújvár (szh), (sz)

  • Teleki Közművelődési Központ – Nagybánya (szh)

  • Hollósy Simon Közművelődési Egyesület – Máramarossziget (szh)

  • Reményik Sándor Közművelődési Egyesület – Felsővisó (szh)

  • Bárhory István Alapítvány  – Szilágysomlyó (szh), (sz)

II. programtámogatás
Ezen intézmények közül, főleg amelyek székházzal (szh) rendelkeznek, van a működésükhöz szükséges infrastrukturájuk, ám nem mindenik rendelkezik személyzettel (sz).
Régiós közművelődési intézmény a BINCISZ (Bihar Megyei Civil Szervezetek Szövetsége), amely mint a neve is mutatja egy régió, főleg közművelődési, egyesületek szövetsége. Tevékenységük azonban nekik is esetleges. Az ördöngösfűzesi Szülőfalum Alapítvány, mely a kolozsvártól északra és észak-keletre elhelyezkedő Mezőségi és Szamosmenti-dombság szórványmagyar közösségeit fogja össze. Ugyancsak régiós tevékenységet folytat a máramarosszigeti Hollósy Simon Művelődési Egyesület, mely a Máramarosszigeti-medence szórványmagyar közösségeinek hagyományápoló-kulturális intézménye.

Kovászna és Hargita megyékben, mint már jeleztük, főleg a megyei önkormányzatok által működtetett művelődési intézetek éltetetik a régiók közművelődési életét. Mindegyik megyében azonban jelen van civil szféra által fenntartott közművelődési intézmény-hálózat, amelyik inkább esetlegesen, időnkénti eseménycentrikussággal működik.

Romániában hozzávetőleg 2000 magyar civil szrevezet működik. Ezek egyharmadának alaptevékenysége kifejezetten kulturális jellegű, azon belül is a hagyományőrzés. Másik egyharmad pedig, ha nem is alap-, de mellétevékenységként foglakozik a magyar művelődési élet gondozásával. Hozzávetőleg tehát a romániai magyar civil szervezetek 2/3 része, 1300-1400 civil szervezet vállalja fel a magyar kulturális identitás ápolását, megőrzését. Ha a kulturális pályázatok, tehát kifejezetten közművelődési tevékenység-centrikusan nézzük a romániai magyar civil szférát, akkor megállapítható, hogy a legtőbb ilyen jellegű tevékenység Kolozs és Hargita megyékben folyik, ezek teszik ki a pályázatok közel 45%-át.

Erdélyben jelentős az egyházak szerepvállalása közművelődési élet szervezésében. Az 1990 óta éves rendszerességgel megrendezett Tordaszentlászlói Kórustalálkozó például a helybéli református egyházközség szervezésében folyik, a lelkész egyben az ottani EMKE fiók elnöke is. Erdőcsinádon (Maros-megye) a református egyház a hagyományos Gyöngykoszorú találkozók szervezője. Más helyen, például a Kolozsvár melletti Kisbácson, a katolikus egyház területén épített a magyar közösség kultúrházat (Ifjúsági Ház), Szucságban meg a refomátus imatermet alakították át időnként megrendezésre kerülő közművelődési tevékenységek befogadására. Meggyesen a helyi református egyház működteti a Magyar Házat.

4. Szakmai szervezetek (magyar és nem magyar), együttműködések 
(szabályozott és kötetlen)
A különböző magyar intézmények között léteznek szakmai együttműködések, ezek általában nem szabályozottak, kötetlenek, esetlegesek. Példának említeném az EMKE és az EME, az EMKE és a Romániai Magyar Dalosszövetség, az EMKE és a Kríza János Néprajzi Társaság időnkénti együttműködéseit. Helyi színten léteznek együttműködések román civil szervezetekkel is, de ez nem jellemzőek, ezek is esetlegesek. A magyar önkormányzatok által működtetett kultúrházakban dolgoznak olyan személyek, akik (általában főiskolai végezettséggel tevékenykednek) és részt vettek (vesznek) a román szakminisztérium által szervezett különböző rendezvényeken, tanfolyamokon, képzéseken.

5. Humán infrastruktúra 
(szakember-ellátottság, képzettség stb.)
Az intézményi infrastruktúráról már szóltunk.
Művelődés szervező szakemberek nincsenek, mert jelenleg Romániában nincs ilyen felsőfokú képzés.
Létezik a Humán Reform Alapítványnak (Székelyudvarhely) és a Hargita Megyei Művelődési Központnak Romániában bejegyzett OKJ-s képzései művelődésszervező szakmában.
Tudunk olyan személyekről, akik elvégezték valamelyik magyországi egyetem a művelődés-menedzsmentet, de ezek közül kevesen dolgoznak ezen a szakterületen.
Azok a személyek, akik alkalmazottként dolgoznak valamelyik közművelődési egyesületnél általában autodidakta módon sajátították el a szakmát.

6. Képzések 
(akkreditált közép- és felsőfokú közművelődési szakemberképzés magyarul és államnyelven)

Felsőfokú szakember képzés Romániában magyar nyelven nincsen. (Jelenleg 8 erdélyi személy vesz részt az ELTE Pedagógia Pszichológia Kar Andragógia Tanszék Kulturális mediátor szakirányú posztgraduális képzésén, melyet a volt NKÖM, jelenleg Oktatási és Kulturális Minisztréium kezdeményezett, az egykori Illyés Közlapítvány támogat anyagilag és a Magyar Művelődési Intézet biztosítja a szakmai infrastruktúrát.)

7. Közművelődési fejlesztési irányok (regionális sajátosságok)  – a stabilizálódás eszközei  – a fejlődés eszközei
Romániában egyre inkább körvonalazódnak a közművelődési élet regionális sajátosságai:
– Székelyföld, jórészt tömbmagyar vidék, a közművelődési élet mögött főleg a különböző színtű helyi önkormányzatok állnak.
– A Közép-Erdély-i közművelődési egyesületek (kisbbségi és szórvány területeken) tevékenységeikhez főleg magyarországi és romániai anyagi forrásokat tudnak megszerezni pályázati úton. Önkormányzati pénzekhez azokon a településeken juthatnak ezek az intézmények, ahol van RMDSZ képviselet helyi szinten.
– A határ menti Partiumban és a Bánságban sajátságos a magyar kulturális civil szervezetek helyzete. Egyrészt kapcsolódnak a Közép-Erdélyi régióhoz, de egyre erőteljesebben nyernek teret azok a tevékenységek, amelyek a határon átívelnek és a történelmi hagyományokra épülő kistérségi együttműködések.
– Sajátságos a moldvai csángó magyar kultúra éltetése, melynek anyagi forrásai főleg a Magyar Állam különböző intézményeitől jön. A Román Állam szakintézményei csak időnként vesznek részt programtámogatásokban.
– Itt nagy jelentőséggel bír, hogy az elmúlt esztendőkbenCsángóföld különböző településein, ahol a szülők igényelték, beindult a mgyar nyelv oktatása állami költésgvetésből.
– Sajátos a bukaresti magyar közösség közművelődési helyzete, ahol a Petőfi Kultúrház biztosítja az infrastruktúrát és a kulturális szinteret, jelentős a színjátsző kör tevékenysége.

8.      Az intézményesültség (a magyar művelődési intézet) jelenlegi állapota
– fenntartó, tulajdonos
– épület
– infrastruktúra
– személyi állomány
– működési költség
– programköltség
– a jelenlegi támogatottság/források
A Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet jelenlegi állapota:
– az intézet hivatalosan még nem alakult meg
– jogi személlyé vlálásáig működését az EMKE biztosíthatja és szavatolhatja
– az épület amiben működhet az az EMKE Szabédi Emlékháza ahol jelenleg az ernyőszervezet Országos Elnökésgének az irodája is tevékenykedik
– kezdetekben az EMKE infratsruktúráját használhatja (telefon, fax, e-mail, fénymásoló), valamint a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság néhány irodaberendezését és nem éppen a legkorszerűbb (Pentium 3 típusú, 5 drb) számítógépét
személyi állománya még nincs, amennyiben a működéshez szükséges anyagi támogatást megkapja, az intézményesülés folyamatát az EMKE országos elnökségének munkaközössége biztosíthatja
– tervezett személyi állomány: 6 fő. Igazgató, irodavezető, könyvtáros-médiatáros, kulturális menedzser, informatikus-PR szakember, könyvelő részfoglalkozásban
– tervezett költségvetés:
– működési költség:
       - 46.800 EUR/év fizetésalap személyi járulékokkal
       - 36.000 EUR működési költség (tf, internet, e-mail, házadó, fogyóanyagok, kiszállások és szervezési költségek stb.
       - összesen 82.800 EUR
– programköltségek: programoktól is függnek, de részben  pályázati úton lehetne beszerezni
– az intézménynek, mivel még nem kezdte el a működését, nincs anyagi támogatottsága.

9.      A régió közművelődési életéről készült kutatások, elemzések stb. részbeni Bibliográfiája
Kultúrázók – Falusi kultúrotthonok Hargita megyében, HMKK könyvek, Csíkszereda, 2006
Kihasználatlanul – A romániai (magyar) felnőttképzés rendszere, Soros Oktatási Központ, Csíkszereda, 2005
Pályázatírás – forrás, készségek, technikák, szerkesztette Bodó Barna
Kultúra, térség, szaktudás – Képzési anyag rurális térségekbn dolgozó kulturális menedzserek számára, Hargita MegyeiKulturális Központ, Alutus, Csíkszereda 2006
Kötő József: Menet közben, Anyanyelvi Konferencia, Budapest, 2000.
Kötő Jőzsef: A civil szféra lehetőségei a kulturális értékek megőrzésében, Civil Fórum 2005/2.
Kiss Dénes: Az erdélyi magyar kulturális intézményrendszeről, Civil Fórum 2005/2.
Pomogáts Béla: Megcáfoljuk Herder Jóslatát – A kulturális nemzet esélyei az európai uniós csatlakozás folyamatában, Civil Fórum 2005/2
Kelemen Kinga: A kulturális tárca civil szférát érintő rendelkezései 2005-ben – vita a függetlenekkel, Civil Fórum 2005/2
Hidvégi Mária: A nonprofit szektor és kulturális diplomácia, Civil Fórum 2005/2
Balla Zoltán: Népfőiskola, magánoktatás, közösségfejlesztés, Civil Fórum 2002.
EMKE 1885-1995, Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, Művelődés kiadvány, Kolozsvár 1995
120 éves az EMKE – Kiadja az EMKE Maros-megyei szervezete, Marosvásárhely 2005
Sorbán József: Új civil szervezet a közművelődés szolgálatában – Székelyföldi Közművelődés Szervezők Egysülete, Civil Fórum 2005/2
Summa Artium: A kultúra
Dáné Tibor Kálmán: Kolozsvár környéki települések kultúrházainak felmérése, Szín 11/4
Dáné Tibor Kálmán: Hálózatépítés – Alakulóban a Kárpát-medencei magyar közművelődési intézetek hálózata, Művelődés, 2007-május
Dáné Tibor Kálmán: Művelődés és gazdaság kapcsolata, Civil Fórum 2002
Dáné Tibor Kálmán: Kisebbségi civil szervezetek a tanuló társdalomban, Civil Fórum 2003
Ifjusági kultúrák, ifjusági életstratégiák, Korunk, (tematikus szám, t.sz) 1998 június
Nevelő egyház, Korunk (t.sz), 1999 október
Fülöp Géza: Egyházi szerepvállalás a civil szféra építésében, Civil Fórum 2004.
Zahoranszky Ibolya: Szórványban élők intézményesülő művelődési életéről, Civil Fórum 2004
Autonóm ember – Autonómiakoncepciók, Korunk (t.sz), 2000 január
Történelem, anyenyelv – ezredvégi leckék, Korunk (t.sz), 2000 július
Populáris kultúra, kávéházak, Korunk (t.sz), 2000 június
Erdélyi magyar intézmények – múlt jelen, Korunk (t.sz),2002 április
Szubkultúrák, Korunk (t.sz), 2006 szeptember
Salat Levente: Romániai magyar civil társadalom, Korunk, 1995 november

10. Egyéb
Az Intézmény működtetése és fenntarthatósága csakis a két ország, Románia és Magyarország közös költségvetési kereteiből valósítható meg.

Dáné Tibor Kálmán, Kolozsvár, 2007. július