Györkös Mányi Albert Emlékház

Az Emlékház névadója, Györkös Mányi Albert (1922. 07. 18. - 1993. 05. 27.) a Kolozsvártól 25 km-re elhelyezkedő, kalotaszeg-peremi Torda-szentlászlón született.

Középiskolai tanulmányainak elvégzése után állami ösztöndíjasként tanul a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet zenei fakultásán, majd az Intézet megszüntetése után a kolozsvári George Dima Konzervatóriumban folytatja tanulmányait, ahol 1954-ben államvizsgázik. Ugyanez évben kinevezik a kolozsvári Zeneművészeti Középiskola klarinéttanárának.

40 évesen, 1962-ben feleségül veszi Jakab Ilona festőművésznőt. Felesége ösztönzésére elkezd festeni, a színek és formák teljes mértékben hatalmukba kerítik. Nagy energiabedobással él új kedvtelésének; Magyarországon, Németországban, Franciaországban, Luxemburgban és Hollandiában folytat festészeti tanulmányokat.

Egy év múlva sor kerül első kiállítására. Rendszeres önképzéseinek eredményeként a festészet belvilágában is egyre otthonosabb, befogadják a tartományi-megyei tárlatokra.

Azt követően rendszeresen kiállít, majd külföldön is bemutatkozik. 1982-ben felveszik a romániai Képzőművészeti Alap tagjai közé. Ugyanakkor zenetanári munkásságáért hivatalos kitüntetésben részesül. A tizenöt olajfestményből álló Kalevala-sorozatáért a helsinki Kalevala Társaság emlékérmével jutalmazza.

1985-ben feleségével új műteremlakásba költözik a Majális utca 5. szám alá, a mai Györkös Mányi Albert Emlékházba.

Nyugat-európai utazást tesz, melynek keretében feleségével együtt kiállítást is rendez.

1990-ben elveszti feleségét, teljesen egyedül marad. 1993-ban, 71 évesen, Majális úti műteremlakásában, betegségtől gyötörten, az elmagányosodástól félve, saját kezével véget vet életének.

Györkös Mányi Albert 28 csoportkiállításon vett részt, valamint 18 egyéni kiállítása volt, itthon és külföldön. Munkáit határainkon innen és túl egyaránt elismerik.

Murádin Jenő művészettörténész következőképpen jellemzi Györkös Mányi Albert munkásságát: „Az erdélyi naiv művészetnek határokon túl is jelentős sikereket aratott alkotójává lett. Élményanyagát kalotaszeg-peremi szülőfaluja és általában az erdélyi falu rendtartó világából, gyermekkora élményeiből merítette. Festményeit a perspektíva törvényeivel nem számoló naiv elrajzolások, s ugyanakkor az erőteljes, kifejező színvilág és egyszerűsítés jellemzi.” /forrás: Artportal/

„Az eredendően zenész alapképzettségű művész sose fordított hátat a zenének, mégis a festészet lett személyiségének igazi kifejező közege” – fogalmazott László Ferenc muzikológus. /forrás: Aniszi Kálmán: Egy jelentős erdélyi festő (Györkös Mányi Albert)/

Kántor Lajos irodalomtörténész, műkritikus 1995-ben megjelent monográfiájában így ír: „A nagytehetségű erdélyi festőművészhez, Györkös Mányi Alberthez, fiatalkori betegségét leszámítva, kegyes volt a sors: olyan közegben élhetett, ahol – előbb a szentlászlói református család és a faluközösség, majd festőnő felesége s a zenéhez és a képzőművészethez közelállók révén – egy kialakult erkölcsi és esztétikai értékrendhez igazodhatott, hogy aztán maga is értékőrzővé, elsődleges értékek teremtőjévé váljék. Új otthona, a város, a műemlékekben gazdag, fejlett irodalmi-művészeti-tudományos élettel rendelkező Kolozsvár friss élményeket nyújtott a festő számára is. Munkahelye, a művészeti középiskola, az egykori ferences rendházban, többszörösen is ezt a levegőt árasztotta. Nem csoda hát, ha az időközben festőművésszé érett Györkös a történelmi műemlék épületekben s a világi és egyházi muzsika otthonaiban második ihletforrására talált.”

Festői munkásságával Kántor Lajos monográfiáján kívül Aniszi Kálmán írónak, publicistának a Hitel folyóirat 2004/8-as számában megjelent "Egy jelentős erdélyi festő (Györkös Mányi Albert)" című írása foglalkozik részletesebben.

Györkös Mányi Albert műteremlakását, minden abban található vagyonával együtt, végrendeletileg az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre hagyta, azzal a céllal és feltétellel, hogy az EMKE a képeit „állandó jelleggel kiállítsa, emlékházat rendezzen be, hozza létre a Györkös Mányi Albert Alapítványt, és biztosítsa a hagyaték szakszerű kezelését és bekapcsolását a szellemi körforgásba” (idézet végrendeletéből).

A hagyaték közel 200 Györkös Mányi-festményt, több Jakab Ilona-festményt és -grafikát, muzeális értékű kalotaszegi és mezőségi bútorokat, cserepeket, szőtteseket, számos könyvet és magántárgyat foglal magába.

Az EMKE a hagyaték átvétele után elsőrendű feladatának tekintette a végrendelkezésnek eleget tenni: a műteremlakást kis művelődési központtá alakította, amely az emlékház-jellegen túl megfelelő teret képes biztosítani egyrészt a Györkös Mányi-képek állandó tárlatának, másrészt rendszeres közművelődési programok számára, amelyek során számos, az Emlékházba betérő érdeklődő számára lehetőség nyílik megismerni a művész képeit és magántárgyait, elmélyülni azok világában.

A Györkös Mányi Albert Emlékházat 1994. augusztusában avatták fel, amely attól kezdve rangos kiállítások, koncertek, ismeretterjesztő előadások, könyv- és folyóirat bemutatók, író-olvasó találkozók, kerekasztal beszélgetések, helytörténeti-, honismereti-, néprajzi-, egészségügyi-, tudományos előadások, szakmai tanácskozások, szociológiai estek, mesterkurzusok, gyermekprogramok, klubtevékenységek színhelye, ahol teret kapnak folyamatosan úgy a pályájuk kezdetén álló, mint a már világszerte elismert zene- és képzőművészek, írók, költők, tudósok, más területen tevékenykedő szakemberek. Több ízben magas magyar állami kitüntetések átadásának színhelye is volt az Emlékház.

1994. októberében az Illyés Alapítvány támogatásával az EMKE egy kiváló minőségű Steinway zongorát vásárolt az Emlékháznak. Érdemes megemlíteni, hogy ezen a zongorán egykor Szvjatoszlav Richter, a világhírű orosz zongoraművész is koncertezett. Ennek köszönhetően az Emlékház igen vonzó a zongoristák, de más hangszeresek, zenészek számára is. László Bakk Anikó zenepedagógus, az Amaryllis Társaság tiszteletbeli elnöke egy Emlékházbeli gyermekkoncert alkalmával így fogalmaz: „Györkös Mányi Albert, a felejthetetlen jó barát, szerette a (zenét tanuló) gyermekeket, hiszen a zenelíceum klarinéttanáraként élte le életét. Hogy műtermében – sok kiváló muzsikus mellett – gyermekek is muzsikálnak, bizonyára kedvére lenne.”

A 90-es években az Emlékház számos, abban az időben székházzal még nem rendelkező civil szervezet rendezvényének helyet adott (Romániai Magyar Zenetársaság, Kolozsvári Népfőiskola, Kolozsvár Társaság, Kolozs megyei Pedagógusszövetség, Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, Amaryllis Társaság stb.). A Romániai Magyar Dalosszövetség és a Kőváry László Honismereti Kör számára továbbra is az Emlékház biztosít székhelyet.

A Kolozsvár szívében elhelyezkedő, 50-60 fős közönség befogadására képes Györkös Mányi Albert Emlékház az évek során olyan központtá nőtte hát ki magát, amelynek működése immár a kolozsvári magyar közönség életének részévé vált.

Székely Géza kolozsvári grafikus a következőképpen fogalmazott: „Számomra annál is inkább az otthonosság képzetét sugallja az emlékház, mivel több alkalommal is részese lehettem az alkotás és szellemi melegség légkörét sugárzó hangulatának, amikor még itt élt és alkotott Györkös Mányi Albert. Teljes mértékben érthető, hogy miért testálta műteremlakását a kolozsvári magyarságra, amely ily módon az itteni közösség egyik legjelentősebb szellemi központjává válhatott.”

"Györkös Mányi Albert álma teljesült, az emlékházban pezseg a művelődési élet" – fogalmazta meg több szónok is egy olyan alkalommal, amikor egyetlen nap folyamán három kulturális rendezvénynek is helyet adott az intézmény.

 A 2008-as év első hónapjaiban sor került az Emlékház már nagyon esedékes belső felújítására, amelyet követően fél éven át ismét rendszeresen működtek benne különféle programok. 2008. szeptember 15-re virradóan az intézmény alatt teljesen váratlanul beomlott a pinceboltozat, ettől kezdve a Házban nem volt lehetőség programokat rendezni. Szerencsére az Emlékház padlója nem követte a pinceboltozatot, ennek köszönhetően minden benne lévő tárgy teljes épségben megmaradt.

Az intézmény keretében ez idő alatt a szervezési munka nem szűnt meg. Györkös Mányi Albert festményei több alkalommal is kiállításra kerültek, 2009 januárjától pedig havi rendszerességgel működik az Emlékház által szervezett és nagy közérdeklődésnek örvendő JelesNapTár gyermekprogram a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség tanácstermében. Ez a program az egyházközség, valamint az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatását élvezi.

A javítási és helyreállítási munkálatokat követően az Emlékház 2010. augusztus 18-án nyithatta meg újra kapuit a nagyközönség előtt.

*** A Györkös Mányi Albertről készült fotók Csomafáy Ferenc munkái.
 

Látogatási rend: hétköznapokon 12-17 óra között.

Soron következő rendezvényeinkről az EMKE honlapjának címoldalán, valamint az Emlékház Rendezvénynaptárában tájékozódhat.

Elérhetőségek:

Postacím: RO–400015 Cluj/Kolozsvár, Republicii/Majális u. 5/1.
Telefon/fax: +40 264 598102
Villámposta: emkegyorkoshaz@yahoo.com

Kós Katalin – szakreferens, Emlékház-vezető
Mobiltelefon: +40 744 201071, +40 766 294646

View Larger Map