Huszonöt éves a kolozsvári EMKE Kőváry László Honismereti Köre
- elnöki beszámoló -
A megalakulásunk óta eltelt huszonöt év szép volt, gazdag, sokszínű, érdekes és hasznos is, mindazok számára, akik hűségesen kitartottak mellettünk.
Mikor 1992-ben beindítottuk első idegenvezetői tanfolyamunkat, majd Honismereti Kör lettünk és felvettük Kőváry László (1819-1907) író, történész, statikus nevét, úgy gondoltunk, hogy jól választottunk. Hisz Kőváry László egész életútja, gazdag munkássága hűen tükrözte, mit tett városunkért, Erdélyért.
Semmi anyagi alap nélkül, de nagy lelkesedéssel fogtunk ehhez a munkához. Olyan lehetőséget szerettünk volna teremteni fiataljaink, de a középkorúak, és az idősebbek számára is, ahol megismerhetik szülőföldünket, történelmi múltunkat, nagyszámú műemlékeinket, néprajzi, földrajzi és vallási ismereteket szerezhetnek… Munkánk során útmutatókat szerkesztettünk, városnéző sétákat szerveztünk, temetőket, múzeumokat látogattuk meg, tanulmányi kirándulásokat rendeztünk, városunk környékén és egész Erdélyben… Sajnos, tanfolyamunkat csak tizenhat évig sikerült fenntartani, de eredményként könyvelhetjük el, hogy több mint 600 hallgató vett részt rajta, diákok, egyetemi hallgatók, dolgozók, nyugdíjasok, az évenként október és május között tartott tevékenységeken, sokan lemorzsolódtak, de több, jól dokumentált vizsgadolgozatok is születtek, ezeket oklevéllel jutalmaztuk, de ez nem volt elég, hogy hivatásos idegenvezetők legyenek a szerzők…
A tizenhetedik évtől újabb tanfolyamot már nem indítottunk, úgy határoztunk a kör tagjaival, hogy a tizennyolcadik évtől minden hónap utolsó szombatján találkozunk és legalább két jó, színvonalas előadással gyarapítjuk ismereteinket. Márciustól szeptemberig pedig tanulmányi utakat szervezünk Erdélyben, hogy jobban megismerjük szép tájait, műemlékeit, templomait, várait, emlékházait, múzeumait… Így a tanfolyamunkon és az azt követő években sikerült 109 tanulmányi utat szervezni, ennek során kelettől-nyugatig, északtól délig - Nagyváradtól - Kézdivásárhelyig, Máramarosszigettől – Orsováig, de a moldovai kolostorokat is bejárjuk, 80 várost, 140 falut, kisebb települést, 35 kalotaszegi falut, 28 várat és várromot, közel 190 római katolikus, református, unitárius, evangélikus, lutheránus, zsidó, ortodox és görög katolikus templomot. De 40 szász települést és templomot, 37 kastélyt (omladozót is), 23 múzeumot, 22 emlékházat, 15 fürdő- és üdülőhelyet kerestünk fel. Van olyan település is, ahol többször is jártunk. Minden tanulmányútra szórólap is készült, amely megjelölte az útvonalat és a települést, ahova elmentünk. Több honismeretes társunk a települések történelmi, földrajzi, és néprajzi bemutatását vállalták, így minden helységről, településről pontos adatokat, leírást kaphattunk.
Magyarországon 2000-2012 között tíz alkalommal jártunk, 6 napos utakon, Somogy és Zala - kivételével minden megyében voltunk. A magyarországi tanulmányútjaink során, egy-egy napra átruccantunk Kassára, Pozsonyba, Párkányba, Kismartonba, Fraknó várába, és Liszt Ferenc szülőházához, Doborjánba.
Többnapos utunk során eljutottunk Ausztriába: Bécsbe, Melkbe, Salzburgba, de Olaszországba is: Velencébe, Padovába, Firenzébe, San Marinoba, Riminibe.
Közös szervezésben csatlakoztunk egyik tanár kollégánkhoz, s 10-15 fős köri tagjainkkal eljutottunk a Benelux Államokba, Törökországba, Horvátországba, Franciaországba és Németországba is.
Minden évben kolozsvári, városnéző sétákon vettünk részt, egyik évben, három alkalommal, templomainkat látogattuk meg, de a Házsongárdban nyugvó nagyjaink síremlékét is rendszeresen felkerestük.
Minden év december első szombatján egész napos honismereti napot tartunk. Eddig 18 alkalommal, más-más témakörben: foglalkoztunk városunk történelmi múltjával, erdélyi várainkkal, népi építőművészetünkkel, népviseletünkkel, Kolozsvár köztéri szobraival, híres embereivel, Bethlen Gáborral, Apáczai Csere Jánossal, Mátyás királlyal, Brassai Sámuellel többek között…
Nagy öröm volt számomra, amikor teljesült egy kívánságom: 2003 decemberében megjelentettük Honismereti Híradónkat, eleinte évente kétszer, majd később egyszer. A lapunkban közzé tettük éves munkatervünket, tanulmányi utjainkat, bemutattunk egy-egy híres személyiséget, várakat, műemlékeket, templomokat ismertettünk… Sajnos csak 21 számot sikerült kiadnunk tíz év alatt, 2013 decemberében anyagiak miatt, támogatás nélkül nem tudtuk fedezni az újabb számok megjelentetését. Sajnáljuk, nagyon hiányzik mindannyiunknak…
Pár évvel ezelőtt sorozatot indítottunk el azzal a címmel: „Életutak, példamutató egyéni sorsok környezetünkben”. Olyan személyiségekkel ismerkedünk, akik Kolozsváron születtek, itt éltek, dolgoztak, vagy csupán Kolozsvárhoz kötődtek életük, munkájuk során: pl. Kőváry László, Reményik Sándor, Kós Károly, Kelemen Lajos, Jósika Miklós, Bölöni Farkas Sándor, Fadrusz János, Kriza János… Eddig 49 életutat sikerült megismerni, s ha nem itt születtek, ellátogattunk szülőhelyükre…
Magyarországi kapcsolataink közül megemlítem az Országos Honismereti Szövetséget (Budapest), velük 1998 áprilisában vettük fel a kapcsolatot. A Jászkiséri Csete Balázs Honismereti Egyesülettel is 1998 óta tartjuk a kapcsolatot, s 2002-ben kötöttünk együttműködési szerződést, 2001 óta ugyancsak jó kapcsolatot ápolunk a Lánycsóki (Baranya megye) Magyar-Német Honismereti Egyesülettel, ugyszintén a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesülettel a 2007-ben Kecskeméten megkötött együttműködési szerződésünk óta. Több jeles személyi kapcsolatot is ápolunk. Köszönettel tartozunk minden honismereti egyesületnek, a jászkiséri, kecskeméti, fülöpszállási, lánycsóki, a baranyai szentlászlói, győri, a székesfehérvári, miskolci barátainknak, akik ottlétünket támogatták, szállást, étkezést biztosítottak részünkre. Felejthetetlen élmény marad örökre!
Az évente megrendezett Országos Honismereti Akadémián eddig 20 alkalommal vettünk részt. Az Országos Ifjúsági Honismereti Akadémián, amit szintén évente rendeznek meg 18 alkalommal 39 diákunk képviselt minket, közöttük középiskolások és egyetemi hallgatók, akik minden alkalommal a témának megfelelő dolgozatokkal szerepeltek.
A Honismereti Szövetség felkérésre 2002-bn a „Tudás Forrásai”, 2005-ben a „Hős Rákóczi Népe” művelődéstörténeti vetélkedő erdélyi részét honismereti körünk szervezte meg, 24, illetve a második vetélkedőn 15 fős csapattal, Erdély különböző középiskoláit képviselő diákokkal. A Honismeretei Szövetség folyóiratában 3 felnőtt és 3 diákunk írása jelent meg.
Talán sokrétű tevékenységünkhöz az is hozzátartozik, hogy 2007 és 2016 között hat alkalommal jártunk a Csíki Székely Múzeum nagy kiállításainak sorozatát megtekinteni, amelyet a Budapesti Nemzeti Galéria gyűjteményéből kölcsönzött képekből hoztak el a kiállításra. Így mi, erdélyi magyarok is közelebb kerülhettünk jeles művészeink alkotásaihoz.
Elmondhatjuk, hogy a huszonöt év alatt tevékenységünk egy percre sem szakadt meg. Eredményesnek tarjuk a 16 Honismereti Tanfolyamunkat és azt követő, magas színvonalú előadásainkat, hogy sikerült sok középiskolást, egyetemi hallgatót, dolgozót, nyugdíjast bevonni a honismereti munkába, kutatásba, megszerettetni velük a honismeretet, s reméljük, mindenki számára hasznos volt. Abban is biztos vagyok, hogy mindenkinek sikerült ismereteit bővíteni, gazdagítani, s hogy az együtt töltött minden perc, óra, utazások, vetítések, mindig sikeres élmény volt, ez a huszonöt év nem volt hiábavaló, a hiányok pótlására nagy segítséget adott.
Köszönjük az Erdélyi Közművelődési Egyesületnek, hogy szárnyai alá fogadott, vigyázott reánk, segítette tevékenységünket, köszönjük előadóinknak a sok, szép, színvonalas, érdekes előadásokat!
Két fiatalt szeretnék kiemelni sorainkból: Ács Zsoltot, aki 20 éve még első éves egyetemi hallgató volt, ma már kétgyermekes családapa, és Tóth Orsolyát, aki 17 éve még tizedik osztályos diák volt, s ma már ő is boldog édesanya. Mindketten önzetlen, kitartó segítőtársaim voltak tevékenységünkben. De köszönöm Soós Istvánnak, Fülöp Máriának, Szávics Máriának és a kör minden tagjának, akik résztvételükkel, segítségükkel mindig jelen voltak és vannak a meghirdetett előadásokon, tanulmányi útjainkon!
És mit adott a tanfolyam és a mögöttünk hagyott huszonöt esztendő?
Kikapcsolódást, jó hangulatot, sok-sok szép élményt, ahol az idős és a fiatal egyaránt megértette egymást, s ez mind hozzájárult, hogy ma itt újra együtt lehetünk.
Büszkék lehetünk szülőföldünkre, Erdélyre, Kolozsvárra, s erre a huszonöt évre, és azokra, akik itt megtalálták azt, ami hétköznapjainkat kitöltötte/kitölti. Fogjuk meg egymás kezét, őrizzük és becsüljük meg múltunk emlékeit és éljünk úgy, hogy megmaradjunk!
Kolozsvár. 2017. október 7. Kiss Margit, a KLHK elnöke