Még a szemerkélő eső is elállt arra a bő fél órára, 40 percre, ami alatt a Reményik Sándor és Essig József emlékére összegyűlt csapat felballagott a két sírhoz és lerótta kegyeletét.
Bár meghatottságtól sem volt mentes a rendezvény, az eseményt mégis a derűs emlékezés jellemezte. Dr. Széman Péter, az EMKE elnöke felidézte az elmúlt évtizedek Reményik-programjait, melyeknek megálmodója, elindítója sok-sok évvel ezelőtt Essig József volt. Kiemelte, hogy éveken át konferencia is kísérte a megemlékezést, s reméli, hogy ezt a jövőben ugyanúgy folytatni lehet. Kitért arra is, hogy a járvány előtti utolsó nagy Reményik-rendezvény 2020-ban volt itt Kolozsváron, melynek felvidéki „párján” sajnos Essig József személyesen már, csak a válogatott tárlata által vehetett részt.
Egyed Emese irodalomtörténész Reményik hazaszeretetét emelte ki. Azt a hazaszeretetet, amely túlmutat a korai évek harcosságán, hangosságán, inkább megfontolt, csendes, de biztos lábakon álló. Véletlennek is tekinthetnénk, de hisszük, nem az, hogy Albert Júlia és Szőcs judit előadók éppen ilyen tematikájú verseket válogattak. Egyed Emese ugyanakkor, Reményik magányosságára reflektálva megjegyezte: lehet, hogy családja nem volt, de mély barátságolt ápolt számos kortársával, férfiakkal és nőkkel egyaránt.
Az Essig-házaspár által alapított és vezetett STARS Galéria részéről Farkas Zoltán szólt. Felidézte Essig József alakját, munkás életét, mely bár kiteljesedett a televízió keretében, nyugdíjazása után továbbra is azt kereste, hol, hogyan lehet közössége szolgálatára. megemlítette, hogy a galéria létrehozásakor ő ragaszkodott Reményik Sándor nevéhez, és a létrejött alapítványt ez után megtöltötte élettel: nemcsak lelkes, de lelkesítő és cselekvő ember volt.
Az eseményt koszorúzás és a jelenlévő családtagok, barátok visszaemlékezései zárták.
További képek a Facebook-oldalon.
-szer-