„Ahonnan csak adni lehet…” – Kós András szobrászművész örök érvényű ajándékai

A Művelődés Háza és Könyvtára, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, Kós András örökösei, valamint a Sárospataki Képtár közös szervezésében Kós András-emlékkiállítás nyílik 2016. február 12-én, 17 órától a sárospataki Új Bástya Rendezvénycentrum Urbán György Kiállítótermében (Szent Erzsébet út 3.).

A megjelenteteket Csatlósné Komáromi Katalin, A Művelődés Háza és Könyvtára igazgatója, valamint Bordás István, a Sárospataki Képtár igazgatója köszönti.

A kiállítást Szebeni Zsuzsanna színháztörténész, a kiállítás kurátora nyitja meg.

Ezt követően levetítésre kerül a Kós András szobrászművészről szóló, Lélektől lélekig című portréfilm is, amelyet Vig Emese, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztősége munkatársának rendezésében 2003 kora őszén forgattak, Szőke Szilárd operatőr közreműködésével.

A tárlat április 10-ig tekinthető meg.

***
Németh Júlia műkritikus, Kós András monográfiájának szerzője így ír a művészről: „… a 20. századot felölelő s a 21. századba is átnyúló munkássága mérföldkő az erdélyi szobrászatban. A művésznek sikerült mindazt az értéket, a kincseknek azt a sajátos tárházát beépítenie életművébe, amit az előző korok megvalósítottak. Munkásságának erdélyi talajból táplálkozó, kiapadhatatlan gyökerei ezek, konkrét valójukban azonban már nem érhetők tetten: új minőséggé átlényegülve képezik a kósi életművet. Azt a merőben új világot, amelyet alkotója teremtett utánozhatatlanul sajátossá, egyedivé. S ezáltal korokon és stílusokon felülivé. Örök érvényűvé.”

Jelen tárlat anyagát a családtagok számára faragott, többségében kisebb méretű ajándék-szobrok, -domborművek és -tárgyak alkotják, amelyek a művészi életpálya szerves részét, annak egy különleges szeletét képezik. A művész néhány grafikája, vázlata és személyes tárgya is bemutatásra kerül. A közönség találkozhat Németh Júlia műkritikus Kós Andrásról szóló monográfiájával, valamint a művész Élet és rajz c. önéletrajzi könyvével is.

Az összeállítás vezérfonalát az említett könyv adja, amelyből idézünk: „Már tudom, hogy a megélt dolgok közül az ember – az élettel még csak alig ismerkedő is – a maga esze és ízlése, s nem utolsó sorban ösztöne biztatására válogat, és azokat a saját maga számára jelentő értékük szerint raktározza emlékezetében rövidebb vagy hosszabb időre. Van úgy, hogy egész életre.” Kós András bensőséges kapcsolata a fával a gyermekkor fizikailag bizonytalan, de spirituálisan meghatározó első lépéseivel alakult ki, majd felnőve öltött örökre testet alkotásaiban, egyszerre hordozva magában „a Faggyas virágos kaszálóinak színét-illatát… a kicsi erecskék selypítő csobogását… a szuroksötéteket váltó, szikrázóan csillagos éjszakákat… a súlyos felhőkkel terhelt nappalokat…”. Bár a műalkotásoknak soha nincs szükségük szavakra, ez alkalommal a szobrász szavai is kalauzolják az ajándékok erdejében a látogatót.
***
A Zemplén Televízió beszámolója az eseményről