ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

130 év közművelődés – bemutatták az EMKE új kötetét

GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
meke_kotet_bemut_1.jpg

Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában. Tanulmányok az EMKE 130 évéről címmel jelentette meg az EMKE, az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel közösen a 2015-ben tartott konferencia előadásait tartalmazó kötetét, melynek bemutatójára 2016. nov. 25-én, a Magyar Tudomány Napja Erdélyben 15. fórumán, a plenáris előadásokat követően került sor, a Protestáns Teológiai Intázet dísztermében.

A kötet a lektorálást is végző Dávid Gyula irodalomtörténész, az EMKE tiszteletbeli elnöke mutatta be, méltató sorait alább teljes egészében közöljük.

Életpályák, programok a közművelődés szolgálatában.
Tanulmányok az EMKE 130 évéről. Az EMKE alapításának
130. évfordulója alkalmából Kolozsvárt, 2015. október 15-én
tartott konferencia előadásai. Szerkesztette Bartha Katalin
Ágnes. Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2016. 268 lap.

Alig egy évvel ezelőtt ünnepelte az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alapításának 130. évfordulóját, s most a kezünkben van az a kötet, amelynek segítségével felidézhetjük az ünnepség-sorozat két legfontosabb eseményét: az EMKE történetéről rendezett konferenciát és – a kötet képanyaga segítségével – azt a kiállítást, amelynek az EMKE Györkös-Mányi Albert Emlékháza adott otthont annak idején.
Az egy évvel ezelőtti események – és most a kötet – nem csupán egy Kolozsvár gazdag magyar kulturális és tudományos életének eseménysorából. Több annál azért, mert a hátterében lévő tudományos munka az Egyesület sok évtizede a nyilvánosságtól elzárt levéltárára is támaszkodhat, s ez lehetőséget ad a téma kutatójának arra, hogy a rendkívül adatgazdag, de szükségszerűen némileg „fesztivista” Sándor József-féle Emlékkönyv adatain túllépve, betekintést nyújtson az EMKE mindennapi életébe is. Nem teljes még a betekintésnek ez a lehetősége, hiszen az EMKE levéltárának, amely az Erdélyi Múzeum-Egyesület 1948-ban hatalmi erővel történt megszüntetése után annak hatalmas levéltára részeként az állam „kezelésébe” került, egyelőre még csak az 1918-ig terjedő rész vált kutathatóvá, de így is – úgy gondolom – köszönettel tartozunk ezért azoknak, akik ezt lehetővé tették: a Kolozsvári Állami Levéltár néhai és mai tudományos munkatársainak. Tesszük ezt – a kiadvány bevezetőjét jegyző dr. Széman Péter EMKE-elnökkel és az immár kutatható levéltár-részt tartalmában ismertető, s egyben a további kutatás lehetőségeit is jelző Bartha Katalin Ágnessel együtt - abban a reményben is, hogy az anyag feldolgozásának és hozzáférhetővé tételének munkája nem áll meg itt, s idővel belülről is megismerhetjük azt a munkát, amelyet az 1918 után kisebbségivé vált helyzetünkben ez a nagy múltú intézményünk az erdélyi magyarság megmaradásáért folytatott.
A tavalyi konferencia és ez a mostani kötet súlypontilag szükségképpen még mindig az EMKE-nek az első világháború előtti „nagy” korszakához kapcsolódik, de olyan kiegészítéseket kínál a korábbi EMKE-történetek eredményeihez mérve, amelyek mélységében egészítik ki az eddig ismert képet. Gaal György az EMKE-alapító kolozsvári polgármester, Haller Károly portréját rajzolja fel, s megismertet bennünket egy céltudatos és fáradhatatlan Millenium-kori erdélyi magyar kultúrpolitikus személyiségével. A 19. század második felének román-magyar kapcsolattörténeti kutatójaként ismert Berki Tímea az „első EMKE” másik kulcsszemélyiségének, Sándor Józsefnek a portréjához nyújt új dimenziókat felvillantó adatokat, feltárva azt a kulturális közeget, amelyben a műfordítóként egyébként szerény érdemű egykori EMKE-főtitkár ezen a téren tevékenykedett. Egyed Ákos az EMKE egyik egykori előd-szervezetének, az 1875–1880 között működött Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület történetébe nyújt betekintést, érzékeltetve azt a társadalmi szükségletet és azt a közeget is, amely aztán 1885-ben az országos EMKE létrehozását szükségessé, szükségszerűvé tette. Ehhez a témakörhöz kapcsolható Balaton Petra tanulmánya, aki a már megalakult EMKE-nek a millenniumi korban (és tegyük hozzá, azóta is változatlanul) időszerű, oly sokfelé ágazó „székely kérdés”-ben tett fáradozását és e fáradozások buktatóit tárja fel. Különösen érdekes – és dokumentációs bázisát tekintve egyedülálló – a szórvány-témában egyébként is fáradhatatlan Vetési László tanulmánya az EMKE-nek egy Szeben megyei magyar szórványközösség életében való jelenlétéről. Olvastán lehetőséget kapunk arra, hogy betekintsünk a fentebb már említett „fesztivizmus” egy mögöttes vidékére, arra, ami a nemesen megfogalmazott és sokak által önzetlenül szolgált kultúr-programok mögött van, amivé ezek a programok a megcélzott (a „megmentésre” kiválasztott) közösség élében váltak. És végül szintén ehhez a – szükségképpen legbővebben vizsgált „nagy” korszakhoz tartozik, a tematikát tekintve, s e korszakban eddig kevéssé ismert távlatokat nyitó Bartha Katalin Ágnesnek a kor hírneves színésznője, Prielle Kornélia és az EMKE viszonyáról és Murádin Jenőnek az egyébként francia származású Peielle István nagykereskedőnek az EMKE-támogató fáradozásáról.
Hogy a tavalyi konferencián és a most megjelent kötetben a súlypont az EMKE első korszakára esik, az nyilván nem véletlen. Mert arról, amit az elkövetkezőkről tudunk, az előzőhöz hasonló életességgel csak azután tárulhat fel, az EMKE-levéltár további részeinek kutathatóvá válásával. Ma erről, bár alaposan adatolt, de még csak közvetett (az egykorú sajtóból kihámozható, s ott is az akkori cenzúra korlátozó jelenlétét számításba vevő) képet rajzolhatott meg Gaal György kerek húsz évvel ezelőtt, a 110 éves EMKE ünnepén. Pedig – épp a mai EMKE-munkára nézve - nem lenne tanulság nélkül való annak a sziszifuszi küzdelemnek a részletekbe menő ismerete, amelyet ez az egyesületünk is, úgyszólván létéért, a királyi Romániában a körmönfont hatalmi ellehetetlenítés ellen folytatott. És az sem volna tanulság nélküli kutatói feladat, ha rendre feltáródnék azoknak az egyesületeinknek a története, akik a két világháború közötti kisebbségi évtizedekben a magyar közművelődési munkát egy-egy területen átvették, és egy-egy kisebb közösség vagy művelődési ágazat körének lehetőségeit kihasználva folytatták.
Az első húsz esztendő most csak Tóth Szabolcs Barnabásnak a Háromszéken folyó EMKE-munkát részleteiben feltáró tanulmányának adatsoraiból, egyetlen magyar tájegység dimenzióban rajzolódik ki, összehasonlítási lehetőséget kínálva arra is, hogy mit és miként lehetett folytatni abból, amit ebben a körülhatárolt dimenzióban az EMKE a „többségi” helyzetben elkezdett.
A hézagpótlás vonatkozásában egyébként a kötet – és az EMKE-történet – különösen érdekes fejezetébe kínál betekintést Lakatos Artúr Loránd tanulmánya az 1940-et követő évek EMKE-történetének kulcsfigurájáról, a kalandregénybe is illő életű Unghváry Sándorról. És itt most nem ezt a kalandosságot szeretném hangsúlyozni, hanem azt a képet, amelyik Unghváry EMKE-munkáján keresztül a „négy magyar év” és az 1945 utáni rövid időszak erdélyi magyar közművelődésének lehetőségeiről és buktatóiról ebből a tanulmányból előrajzolódik.
De mi történt azután, 1948-tól 1989-ig? Abban a közel fél évszázadban, amikor a Romániában is hatalomra került kommunista rendszer az elvárásai szerinti „új ember” nevelésének eszközévé próbálta formálni a közművelődést, de amikor a kényszerzubbonyban is akadtak közösségünkét felelősséget érző „napszámosai” a magyar kultúrának, olyanok, akik a valós értékek megőrzésén, továbbadásán fáradoztak – nem egyszer biztonságuk kockáztatásával. Kisebbségi közművelődésünk immár nemsokára száz esztendős történetébe ez a korszak, ennek a ma jobbára névtelen vagy csak szűk körben ismert és számon tartott hősei is beletartoznak.
És talán megérné a tudományos vizsgálódást az a negyedszázad is, ami az EMKE 1991-es újraindulása óta történt. Ez az élő történelem, amelyben új helyzetben új feladatok vállalására indultunk, s bizonyára nem lenne érdektelen sine ira et studio szemebesülni azzal, hogy hová is jutottunk. Ennek a huszonöt évnek a dokumentumai kutathatóak, munkásai közül sokan még megszólaltathatók, s ez utóbbi lehetőséget addig kellene kihasználni, amíg még szembesíthetők azzal is, hogy mi lett a huszonöt évvel ezelőtti elgondolásokból. Túl az ilyen vizsgálódások tudományos hozadékán, a jövő szempontjából ez sem lehet érdektelen.
Mindezek után szólnom kell – ha csak futólag - a mostani kötet gazdag képanyagáról. A 104 kép és a hozzájuk fűzött eligazító képmagyarázatok, akárcsak annak idején a kiállítás, egy vizuális EMKE-történetet kínálnak a közönségnek. Összeállítása, akárcsak a tavalyi kiállítás megrendezése az egész kötetet szerkesztő Bartha Katalin Ágnes lelkiismeretes és szakszerű munkáját dicséri.
Végül engedjenek meg egy záró gondolatot:
Az előbbiekben a most megjelent kötet kétségtelen eredményei mellett a hézagok irányába kanyarodtam el. Minden számbavétel ezzel is jár. De úgy gondolom, nem követem el most én is a „fesztivizmus” vétkét azzal, hogy zárógondolatként mégis egy eddig nem említett pozitívum megemlítésével zárjam az ismertetőt: azzal a biztatással, amit a kötetben egy-egy tanulmánnyal szereplő fiatalok jelenléte sugall. Azoké a kutatóké, a mai harmincévesekre gondolok, akik a diktatúra utoljára már teljesen ellehetetlenítő idejének elmúltával léptek a tudományos pályára, s akiktől – akárcsak az őutánuk jövőktől – bízvást reméljük a fentebb jelzett fehér foltok berajzolását közművelődésünk térképére.

Kolozsvár, 2016. november 25.
Dávid Gyula

 

Bíró Annamáriának, az EME Kiadója vezetőjének a kiadás, megjelenés körülményeit érintő szavait követően Bartha Katalin Ágnes, a kötet szerkesztője nyújtott fogódzót az olvasáshoz, lapozgatáshoz.


Bartha Katalin Ágnes

A kötet megvásárolható az EMKE Szabédi László Emlékházában (Lázár / Gh. Lazăr u. 30.), valamint hamarosan a Bagoly Könyvesboltban (Kossuth Lajos / 21. Dec. u. 1.), illetve Rösernél (Mátyás u. 3.) is.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés