Egész napos rendezvénysorozattal ünnepelte szombaton, Kolozsváron megalapításának százhuszonötödik évfordulóját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Az 1885. április 12-i alakuló ülés, a pánszlavizmus és pángermanizmus akkori magyarországi terjedésének hatására, az erdélyi magyar közművelődés és közigazgatás megerősítése céljából született, a szervezet első elnökéül pákéi Sándor Józsefet választották. A totalitárius társadalmi rendszer negyvennégy évre betiltotta az egyesületet, amelynek azonban napjainkban az erdélyi fővárosban székhely központja, szerte vidéken pedig 17 fiókszervezete és 75 társszervezete működik. A jubileumi ünnepséget délelőtt a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében az EMKE évi közgyűlése vezette be. Délután Sándor József Házsongárdi temetőbeli sírjánál koszorúzás és megemlékezés, este a Magyar Operában nagyszabású gálaműsor következett.
A szombati közgyűlésen részt vett Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke is, aki ünnepi beszédében sikertörténetnek nevezte az EMKE 1991-es újraalakulása óta kifejtett tevékenységét, mert bebizonyította, hogy képes felépíteni mindazt, amit mások leromboltak. Szerinte nincs kultúra közönség nélkül, de a piacgazdaság sem lehet tárgya a művészeteknek, ami Erdélyben fokozottan érvényes. Az RMDSZ megpróbálta, megpróbálja biztosítani a működési feltételeket az EMKE számára.
Szilágyi Mátyás magyar főkonzul azt hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatni kell az EMKE lelki és intézményi felépítését, amelynek viszont ezentúl is a nemzeti identitás fennmaradását, a jövendő autonómiaformák megalapozását kell szolgálnia. Dr. Szurmainé Silkó Mária, a magyar Oktatási és Kulturális Minisztérium Közművelődési Főosztályának vezetője az EMKE egész Kárpát-medencei kisugárzását, a trianoni tragédia utáni nemzeti öntudaterősítő szerepét emelte ki, és reményét fejezte ki, hogy támogatását sikerül biztosítani az eddigi mértékben. Sipos Gábor, az EMKE „nagyobbik testvére”, vagyis az EME elnökeként a közös célokról, a jelen elvárásokhoz való alkalmazkodásról beszélt. Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója szerint a múlt példaértékű szellemiséget és tartást adott az EMKE-nek.
Ezután Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök, az RMDSZ által az egyesületnek nyújtott erkölcsi és anyagi támogatás elismeréseként, Markó Béla szövetségi elnöknek díszoklevelet adományozott.
A közgyűlés folytatásaként szakmai fórumot tartottak, amelyen Zonda Erika bemutatta a Hargita Megyei Tanácsnak a Beszterce-Naszód és Temes megyékhez kötődő szórványprogramjait, amelyek 2009-ben kiállítások, könyvadományok, képzőművészeti táborok, pedagógiai fórumok, fesztiválok stb. formájában konkretizálódtak. Az idén ezeket többszintes kapcsolatokká (önkormányzatok, iskolák, vallási gyülekezetek stb.) szeretnék bővíteni, és Aranyosszékre is ki szeretnék terjeszteni tevékenységüket (október 8-án Tordán szórványkonferenciát szerveznek). Nemes Előd a Kovászna Megyei Tanács hasonló jellegű munkáját ismertette Hunyad testvérmegyével kapcsolatban, elismerve a klasszikus mondást: „Erdélyben minden magyar felelős minden magyarért.” Borbáth Erika intézménye erdélyi hálózatfejlesztési terveiről tartott előadást, hangsúlyozva a kölcsönös érdekeket, a multikulturalitás értékeit, a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztal jelentőségét.
Az elnöki és a pénzügyi beszámolót (az elhunyt Takács Gyula cenzor utódjaként Imecs Veronkát választották) hozzászólások követték.
Délután a Házsongárdi temetőben az EMKE vezetősége megkoszorúzta első elnökük, Sándor József síremlékét, aki hatvan évig töltötte be ezt a tisztséget. A nagy előd életművét Gaal György helytörténész, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság elnöke méltatta. Koszorút helyezett el még Szilágyi Mátyás főkonzul, az OKM nevében dr. Szurmainé Silkó Mária, az MMIKL részéről pedig Borbáth Erika és Hegedűs Katalin.
Az ünnepi esemény a Kolozsvári Magyar Operában zárult, a szombat esti díjkiosztó gálával. Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök beszédében az EMKE sajátosságait emelte ki, majd köszönetet mondott azon magyarországi intézmények képviselőinek, akik az évek során támogatták az egyesületet, és most megtisztelték jelenlétükkel az eseményt. A folytatásban Egyed Ákos történész a XIX. században létesített négy erdélyi civil szervezetről – EMKE, EME, EKE és EGE – értekezett. Borbáth Erika jelképes ajándékot, míg Gubcsi Lajos magyarországi műpártoló-vállalkozó ex libris-díjat nyújtott át az EMKE-elnöknek.
N-H. D., Ö. I. B., Szabadság, 2010. április 19.
Idén 125 éves az EMKE: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. „Időszámítása – ahogyan Pákei Sándor József tiszteletbeli alelnök és főtitkár írta volt a negyedszázados évforduló alkalmából kiadott emlékkönyv bevezetőjében – voltaképpen a legelső értekezlet pillanatától, 1884. december 27-től, karácsonya napjától kezdődik”. Mikor is Haller Károly kolozsvári polgármester hívó szavára gyűlt egybe a 40-50 lelkes ember, akik elhatározták egy magyar közművelődési egyesület megalakítását. Mégis, az EMKE „hivatalos” születésnapjának 1885. április 12-ét tekinthetjük: ekkor tartották Kolozsvárt az Unió utcai Vigadóban az alakuló közgyűlést, elfogadván azt az alapszabályt, melynek 2. paragrafusa kimondotta: „Az egyesület célja működési körében a hazafiság fejlesztése a nemzeti irányú művelődés által”.
Népújság, 2010. április 18.
Nemrég ünnepelte megalakulásának 125-ik évfordulóját az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Marosvásárhelyen. A nemzeti identitást tápláló rendezvényeket szervező egyesület múltjáról Ábrám Zoltánnal, az EMKE Maros megyei elnökével beszélgettünk.
– A magyar nyelv nagymértékben különbséget tesz a profibb kultúra és az amatőr jellegű közművelődés kifejezés között, ami nem jelenti, hogy egy közművelődési rendezvény nem lehet profi. Sőt, sok esetben sokkal nagyobb lelki töltete van.
Az Erdélyi Magyar Közművelődés Napja április 12-e, hiszen 1885-ben április 12-én alakult meg az EMKE Kolozsvárott és ma már Erdélyben nemcsak a Magyar Kultúra Napját ünnepeljük a Himnusz születésnapján, de az Erdélyi Magyar Közművelődését is.
Az EMKE, miután a hatalom több mint négy évtizedig betiltotta a tevékenységét, 1991. április 20-án alakult újjá Brassóban. Jelenleg társult szervezetekből áll, különböző kulturális egyesületek, csoportok a tagjai, amelyek egyéni tagsággal rendelkeznek.
– Az EMKE ma is támogatja a szórványt, ott segít, ahol erre szükség van, tehát a szórványban is. De mivel az állam nem támogatja kellő mértékben a kulturális tevékenységeket, ezért az EMKE nemcsak a szórványban működik, hanem a többség területén is. Szórványvidékeken – beleértve a csángóföldet is – az Egyesület Magyar Házakat tart fenn.
Emellett van egy erdélyi közművelődési intézet, amely a többi határon túlival és a magyarországi művelődési intézetekkel közös programokat szervez. Vannak hagyományszerű, vagy bizonyos napokhoz, például március 15-éhez kötődő rendezvényeink is. Nagyon széles a tevékenységi skála.
– Ma az Európai Unióban nem is kultúráról, hanem vidékfejlesztésről beszélünk. Korábban jobban becsültük a kultúraszervezést, még a 90-es években is, de ma már nem ez a jellemző.
Bár a legtöbb civil szerezet ma is kulturális indíttatású, nem kap prioritást, inkább alulfinanszírozott. Ezért van szükség a pozitív hozzáállásra, áldozatvállalásra. Sajnos a közművelődési szféra nem intézményesült annyira, hogy székhelye és infrastruktúrája legyen, tehát az egyéni hozzáállásnak fontos szerepe van.
– Az EMKE jelmondata, hogy ki a köznek él, annak élni érdemes. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a fiatalságra és itt nemcsak a demográfiára gondolok, bár az sem téveszthető szem elől, hogy ha van kinek, van kultúra, ha nincs kinek, meghal a kultúra. Meg kellene értetni a fiatalokkal is, meg kellene győzni őket, hogy ezeket az értékeket vigyék tovább.
Antal Erika, Új Magyar Szó, 2010. április 15.