2026. április 15-én, szerdán, 18:30 órakor nyílik meg Demeter János Barokk... természetesen című egyéni természetfotó kiállítása az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában (Kolozsvár, Republicii / Majális u. 5.). Üdvözlő beszédet mond Kós Katalin, az emlékház vezetője. A kiállítást dr. Farkas György egyetemi oktató, fotográfus méltatja. A tárlat május 11-ig tekinthető meg. Szeretettel várunk mindenkit!
***
Demeter János az alábbiakat vallja magáról:
"Barokk. Természetesen!
Már nem emlékszem pontosan mikor történt. A szerzőre és a műre viszont pontosan emlékszem. Mai napig emlékszem az érzésre. Olyan volt, mint amikor az ember megtalál valamit, amit addig valahogy nem talált. Pedig ott volt. És akkor……. egyszer csak………. Olyan ez, mint a megvilágosodás, vagy mint a megérkezés. Mintha mindig kerestem volna ezeket a harmóniákat, dallamokat, színeket, ízeket, árnyékokat, fényeket……. életérzést.
Kisgyerek koromban nagyon szerettem a nagyszüleimmel aludni. Óriási ágy, én középen. Nagyapám, aki a szülővárosomban Baróton a jobb időkben egyszerre három-négy kórusnak is karnagya volt, minden este jó magasra felpúpolta a párnáit, feltette a zöld színű necc hajsapkáját, fogott egy könyvet, amiről kiderült, hogy partitúra, bebújt az ágyba és olvasott. Dúdolta a dallamot, beintett a szólamoknak, irányította a zenekart, én pedig tágra nyílt szemekkel és fülekkel követtem az eseményeket. Sokáig nem értettem ezt a zene iránti szerelmet. Csak azt láttam, hogy ilyenkor elindul egy beszélgetés nagyapám és valami magasabb rendű világ között, és közöttük nincs más, csak dallamok és harmóniák.
Aztán én is el kezdtem muzsikálni. A rám erőltetett hegedűt hamar abbahagytam, aztán jött gitár, basszus gitár, dobok, próbálkozás a lanttal, aztán furulyák, és aztán valahogy úgy hozta az élet, hogy épp akkor kezdtem el Bakfark Bálint lant muzsikáját hallgatni, amikor Kós Károly Varjú nemzetségét olvastam. Az volt számomra Erdély reneszánsz kori üzenete és azzal el is kezdődött a reneszánsz korszakom. Közel kerültek hozzám Erdély várai, erőd-templomai, a falfestmények, a várkastélyok, a Kájoni gyűjtemény, Giovanni Battista Mosto madrigáljai, Bornemissza Anna és Tófői Zsófia szakácskönyvei – és természetesen Bakfark Bálint lant zenéje és a Kájoni Consort régizene együttes.
Azt hittem, hogy na! Megérkeztem! Szerettem mindent belőle.
De valahol mégis éreztem, tudtam, hogy valaminek még jönnie kell. És jött. És megváltoztatott mindent, ami addig volt. Az értékrendemet, a látásmódomat, az ízlésemet, a világszemléletemet.
Szóval, ahogy szokták mondani, eluralkodott rajtam.
Ez volt a barokk. Főleg a barokk zene, benne a Händel-operákkal.
Na! Az volt az a bizonyos megérkezés.
Aztán jött a természetfotó. És azon kaptam magam, hogy amikor egyik-másik képen dolgozom, barokk zenét hallgatok. Mindenik fotóhoz jött egy zene. Akkor jött az ötlet, hogy a fotóknak és a zenének az élményét osszam meg másokkal is.
Mert egy kicsit mindenkiben ott van a barokk.
A barokk fényes, a barokk sötét, a barokk erős, a barokk gyöngéd, a barokk gőgös, a barokk szerény, a barokk sejtelmes, a barokk tolakodó, a barokk visszafogott, a barokk kitárulkozó, a barokk befele forduló, a barokk színes, a barokk diadalmas, a barokk hangos, a barokk diszkréten erotikus, a barokk kérkedő, a barokk kíváncsi, a barokk csillogó……. a barokk………….. gyönyörű. Mint maga a Világ!
Ezekkel a muzsikáló fotókkal próbálom Önöket elcsábítani az én barokk világomba."
***
A kiállítás szervezője az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékház
***
Az esemény Facebook-oldala
Facebook oldalunk
Közönségünk Facebook-csoportja
A Györkös Ház eseménynaptára