Sajtóvisszhang – 2005

Továbbélés a cselekvés jegyében
120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület



Az EMKE Szolnay Sándor-díjasai (balról jobbra): Szabó B. Márta, Novák Ildikó és Németh Júlia.
Laudációt mond Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke (Gyurka Előd felvétele)


Hagyományosan november utolsó szombatján tartja éves közgyűlését az EMKE, az idén azonban nem mindennapi eseményt ünnepelhettek az egyesület tagjai: 120 év telt el azóta, hogy az Unió utcai Vigadóban megalakult az erdélyi magyar művelődés ügyét felvállaló szervezet, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. A Református Teológia dísztermében megtartott találkozón az ünnepi hangulatba gyász is vegyült: a közgyűlésen résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el.

Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke vázolta az egyesület megalakulásának körülményeit, hangsúlyozta: az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie leginkább az erdélyi magyarságnak, azonban a kultúra az a terület, amelyért az EMKE cselekvően tehet és tesz ma is. A megalakulást követően a szervezetet az erdélyi magyar társadalom azon rétegei támogatták, amelyek anyagiak birtokában erkölcsi kötelességüknek érezték az ügy felvállalását. A monarchia összeomlása után az EMKE-nek csupán 1935-ben, hosszadalmas jogi tortúrák után sikerült törvényesítenie, rendeznie helyzetét. A művelődési tevékenység azonban folyamatos volt. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1944 után a Magyar Népi Szövetség részeként működött, míg 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott.

Az egyesület 120 éves működésének legfontosabb tanulsága: szervezeti formától, jogi állástól függetlenül az EMKE felvállalt munkája a kisközösségeken áll vagy bukik. 1991-es újraalakulása óta bebizonyosodott: ahol a közösségben megvan az akarat, ott az EMKE helyi egyesületei megtartó, éltető erőkké váltak, sok helyen már megvolt az alap, hiszen az 1949-es megszüntetés után is voltak áldozatot vállaló emberek, akik a lehetséges keretek között továbbéltették a magyar kulturális életet, országszerte számos helyi egyesület jött létre még az 1991-es hivatalos újraalakulás előtt.

Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki mint legjellemzőbbet. A szó szoros értelmében, valamint lélek- és társadalomépítő szerepében is sikeres évet zárt az egyesület. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt, kiemelte a határon túli magyar civilszervezetekkel ápolt élő, gyümölcsöző kapcsolatokat, ismertette a pályázási metódusokat: az eredményes munka megteremtette a működéshez szükséges alapokat. Katona Réka pénzügyi beszámolója után Takács Gyula cenzor ismertette észrevételeit. Szép Gyula alelnök kettős minőségben szólt, elismerte: a művelődési minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma.

Ördög Gyárfás Lajos alelnök arra hívta fel a közgyűlésen jelenlevők figyelmét, hogy a tavaly módosított alapszabályzat nem különíti el pontosan a tagszervezeti, illetve társszervezeti minőséget, továbbá azt is javasolta a díjazások kapcsán, hogy a jelölések kerüljenek megvitatásra, mielőtt elfogadnák. Felvetette az Erdélyi Magyar Közművelődés napjának megtartását az EMKE megalakulásának napján. A közgyűlés záró momentumaként a területi szervezetek képviselői tartották meg beszámolóikat.

Délután három órától a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját a színvonalas kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége – a korszerű filmkultúra erdélyi megteremtése érdekében végzett munkájáért; Kacsó András-díj: Orza Călin – a táncművészet műfajteremtő, újító műveléséért, kimagasló előadói és oktatói tevékenységéért; Bányai János-díj: Antal Árpád – egy új erdélyi irodalmár-néprajzos tudós- és pedagógus nemzedék kineveléséért, kimagasló tudományos munkásságáért; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc – az EMKE szellemiségének magyarországi terjesztése és a Kolozsvár–Pécs kulturális kapcsolatok éltetése terén végzett önfeláldozó munkájáért; Nagy István-díj: Tana Anna – a Brassói Magyar Dalárda újraalapításáért és igényes művészi irányításáért; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István – Parti-Nagy Lajos: Ibusár című művének színreviteléért a temesvári Csiky Gergely Színházban, szuggesztív valóságábrázolása és pontos színészvezetéséért; Kovács György-díj: Dobos Imre – a sepsiszentgyörgyi és nagyváradi színházban kifejtett több évtizedes művészi munkájáért, hiteles és élményszerű színészetéért; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna – Euripidész: Médeia című előadásban nyújtott kiváló teljesítményéért, kivételes erejű színészetéért; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László – a romániai magyar amatőr színjátszás szakmai színvonalának emelése érdekében kifejtett minőségi munkájáért; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó – a textilművészet sajátos erdélyi jegyeinek műveléséért és a hazai magyar képzőművészeti élet szervezésében vállalt áldozatos tevékenységéért, Szabó Márta – a kerámiaművészet hagyományos értékeire alapozó sajátos formavilágért és a hazai magyar képzőművészeti élet szervezésében vállalt áldozatos tevékenységéért, Németh Júlia – a hazai magyar képzőművészeti élet értékeinek magas szakmai színvonalú bemutatásáért, megörökítéséért és szervezésében vállalt áldozatos tevékenységéért; Monoki István-díj: Kiss Jenő – a hazai magyar könyvtárügy szervezésében, a magyar kultúra értékeinek megőrzésében kifejtett tevékenységéért; Balázs Ferenc-díj, (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán – a népfőiskola szellemiségének terjesztéséért és a hazai magyar felnőttképzés intézményesüléséért; gr. Mikó Imre-díj: László Attila – A művelődési értékek megőrzésében vállalt pártolói, támogatói szerepéért; életműdíj Szilágyi Ferencnek egyedülálló teljesítményeket felmutató operaénekesi pályafutásáért és Orth Istvánnak, a veszélyeztetett szórványmagyar közegben a magyar képzőművészet értékeinek megőrzéséért és minőségi műveléséért.

Farkas Imola, Szabadság, 2005. november 28.

*

A zene és a közművelődés összetartozásának lehettünk tanúi a szombat délutáni díjkiosztó ünnepi rendezvényen. Habár a felkészülés sok időt és energiát emésztett fel, és a fellépő énekkarok színvonala között is észlelhető különbségek voltak, de a jelenlegi körülmények – középiskolai színvonal, háromhetes tanügyi sztrájk – figyelembe vételével dicsérőleg kell szólnunk munkásságukról. Fellépett: a Kolozsvári Református Kollégium (karnagy: Székely Árpád), a Mezőfényi Általános Iskola (karnagy: Prógli Éva), a Szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Iskolaközpont (karnagy: Hadházi Erzsébet Éva), a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium énekkara (karnagy: Majó Julianna), a Gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Szeminárium fiúkórusa (karnagy: Fodor László), a Marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Kórus (karnagy: Kovács András) és a Kolozsvári Apáczai Csere János Líceum énekkara (karnagy: Bázsa Ildikó).

N.-H. D., Szabadság, 2005. november 28.