ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Sajtóvisszhang – 1997

 

Csúcsforgalom a Györkös Mányiban
Meglehetősen sokan fordultak meg az elmúlt hét végén a Majális utca 5 szám alatt.


PÉNTEKEN délután itt mutatták be Herédi Gusztáv: A pofám története című kisregényét. A könyvet méltató Kónya Hamar Sándor a régi ismerős és jó barát meghatottságával szólt a nemrég elhunyt szerzőről, akinek nagy tehetsége volt – bár sohasem díjazták – olvasmányos, közérthető szövegeket írni. Ezt nyomatékosítandó, Sebesi Karen Attila részleteket olvasott fel a kötetből, amelyet – tekintettel arra, hogy néhány nappal ezelőtt lapunk már közölt róla recenziót – most nem mutatunk be részletesen.

– Nyerni fognak, ha elolvassák a regényt – ígérte zárómondatában Kónya Hamar Sándor.

Kedvcsinálónak, íme, néhány szó az ajánlásból: „Tipikus erdélyi könyv, ilyen sors csak erdélyi embernek juthat ki, akinek folyton vizsgálják a nevét, nemzetiségét, vallását (...). S azzal törődnek a legkevésbé, hogy ő minek vallja magát, ténylegesen hova is tartozik.”

***

SZOMBATON ugyanitt, Kodály Zoltán születésének 115. évfordulója alkalmából, tanulmánykötetet mutatott be Demény Attila és Margitházi Beja.

Tekintettel a kerek évfordulóra, a Romániai Magyar Zenetársaság az idei évet Kodály emlékének szentelte; ennek jegyében számos rendezvény zajlott: kiemelkedő jelentőségű volt a Kodály Napok zenei fesztivál (március 9–15.), ahol nagynevű kórusok magas színvonalon tolmácsolták a kiváló zeneszerző darabjait. Ezzel egyidejűleg tudományos konferencia is folyt: az itt felolvasott tanulmányok adták az ötletet a kötet megjelentetésére.

Kodály-történet 1997 cím alatt Újfalussy József, Benkő András, Angi István, Almási István, Forrai Katalin és még sokan mások a kodályi életmű három dimenzióját – a zeneszerzőit, a pedagógusit és a népzenegyűjtőit – követik nyomon. A szöveget számos fénykép, kottarészlet és Sípos László grafikái illusztrálják. A szerkesztő szerint izgalmas olvasmány, azoknak is érdemes kézbe venni, akik nem zenével foglalkoznak.

A zeneszerzőről alkotásai vallanak a leghívebben. Kodály Kis embereknek írt darabjaiból, László Bakk Anikó és Tóth Guttmann Emese vezetésével a Tücsökzene gyermekklub mutatott be néhányat.

***

Pár perc szünet után a születésnapi hangulat maradt – az ünnepelt ezúttal Fodor Sándor volt, aki most lett 70 éves. Csipike kitalálóját, a Napsugár egykori szerkesztőjét, a népszerű közírót az EMKE Országos Elnöksége és az Arménia örménymagyar baráti társaság nevében nagyon sokan köszöntötték.

Dr. Kötő József az „olvasótársadalom főhajtását”, az EMKE oklevelét adta át, Bálint Tibor az egykori munkatárs és jó barát a Csipikét méltatta mint az egyetemes gyermekirodalom ékszerét. Zsigmond Emese, a Napsugár jelenlegi főszerkesztője, a legendás „Fodor úr” megszólítással fordult az ünnepelthez, megállapítva, hogy az író a valódi úriemberség attributumait hordozza. Kérte: szülessék új Csipike-regény, amelynek boldog gazdája lesz a Napsugár. Senkálszky Endre színművész Vass Albert szövegével gratulált, majd Sáska Jenő, az Arménia elnöke kívánt boldog születésnapot. Rendkívül eredeti volt a köszöntők sorát záró Sebesi Karen Attila, aki cirádás szóvirágok helyett Zágoni Attila Csipike-paródiáját olvasta fel ajándék gyanánt. A poénok meg is hozták a pezsgőzéshez, dalauzi csipegetéshez való fesztelen, „házibulis” hangulatot.

***

Természetesen, ami jó, annak hamar vége van. Az ünneplést – tetszik, nem teszik – rövidre kellett zárni: az örménymagyar baráti társaság közgyűlését megtartandó. Az addigi telt ház tetemes része, mint ahogy az általában lenni szokott, elpárolgott. Aki maradt, Sáska Jenő elnöktől megtudhatta a jövő év fontosabb Arménia-rendezvényeinek időpontját.

A társaság jövőbeni működésének lehetőségeiről Bálint Kovács Júlia beszélt, és hangsúlyozta, hogy nem elég a szándék: tenni kell végre valamit a magyarörmény kultúra ápolásáért, megőrzéséért. Ilyen irányú próbálkozás az a kérdőív, amelynek szórása már elkezdődött, s amellyel azt kívánják felmérni: hányan vannak, mivel foglalkoznak, egyáltalán „kicsodák” az erdélyi magyarörmények.

A legsúlyosabb problémára Sebesi Karen Attila hívta fel a figyelmet: a többségi nemzettel el kell fogadtatni azt a tényt, hogy az országban örmények és románörmények mellett magyarörmények is élnek, külön kultúrával és identitástudattal. Fájó realitás, hogy a magyarországi hasonló szervezet a románörményeket összefogó egyesülettel kötött egyezményt, elfogadva azt a romániai örmények egyetlen legitim képviselőjének, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az UAR maximálisan mellőzi a magyarörményeket. Aggasztó az örményeknek visszaszolgáltatott ingatlanok ügye is. Nem kizárt, hogy magyarörmény épületbe próbál majd beköltözni az UAR.

Az Arménia (nem csak) anyagi gondjait megoldandó, a részvevők arról határoztak, hogy belépnek az EMKÉ-be, így talán részesülnek a jövő évi minisztériumi támogatásból.

***

A hétvégi eseményeken több szónok is rámutatott: Györkös Mányi Albert álma teljesült, az emlékházban pezseg a művelődési élet.


Antal Orsolya, Szabadság, 1997. december 22.
 



Az RMPSZ Kolozs megyei székháza


Felavatták a Kolozs megyei Pedagógus Szövetség székházát a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Számomra annál is inkább az otthonosság képzetét sugallja az emlékház, mivel több alkalommal is részese lehettem az alkotás és szellemi melegség légkörét sugárzó hangulatának, amikor még itt élt és alkotott Györkös Mányi Albert. Teljes mértékben érthető, hogy miért testálta műteremlakását a kolozsvári magyarságra, amely ily módon az itteni közösség egyik legjelentősebb szellemi központjává válhatott. Dr. Kötő József szövetségünk köszönetét azzal hárította el, hogy tulajdonképpen Györkös Mányi Albert szellemiségével összhangban jártak el, amikor befogadták a pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szervezetét. Szövetségünk választmánya és a szakkörök vezetői elképzelése szerint a székház nemcsak a működést segíti, de alkalmas lehet szakmai értekezletek és szaktanácsadások lebonyolítására is. Ezért nemcsak aktív pedagógustársaink fokozottabb bekapcsolódását várjuk el, de számítunk nyugalmazott pedagógusaink és a szülői bizottságok szellemi, erkölcsi és anyagi támogatására is.

A székház egyelőre kedden 10-12 és csütörtökön 16-18 óra között fogadja az érdekelteket. Címünk: Bilascu utca 5. szám, telefon: 198-102.


Székely Géza Kolozs megyei RMPSZ-elnök, Szabadság, 1997. november 14.
 



Őseink földjén


Az Erdélyi Örmény Gyökerek Kulturális Egyesület által szervezett 5 napos barangoláson 44-en utaztunk Erdélybe augusztus 14-én. Két idegenvezető kalauzolta a társaságot az igen sűrű program során, nemcsak a  városok, műemlékek megtekintését, szakszerű megismerését biztosítva, hanem barangolva a történelem és irodalom aktuális tájain is. Szívből köszönjük az élményeknek eme koncentrálását, amely nemcsak tudásunkat gyarapította, hanem lelki feltöltődést is jelentett mindannyiunknak.

Barangolásunk kimagasló élményét nyújtotta az örményszármazású magyar kolóniákkal való találkozásaink, amelyek során őseink földjén, őseink által épített és adományozott csodálatos műemlékeink között találkozhattunk elszakadt családtagjainkkal, ismert és most megismert rokonainkkal. Egy nagy családként, finom falatok mellett tettünk hitet együvé tartozásunk mellett, közös céljaink: az örmény gyökereink, hagyományaink ápolása, műemlékeink állagának megőrzése, felújítása, egymás segítése érdekében.

Augusztus 14-én Kolozsvárott először a Farkas u-i templomban róttuk le kegyeletünket   I. Apaffy Mihály (1626-1661) fejedelem síremléke előtt, akinek köszönhetően telepedhettek le őseink Erdélyben, találva hazát maguknak üldöztetésük és hányattatásuk után. Este a kolozsvári kolónia tagjaival a Györkös Mányi Albert Alapítványi Házban találkoztunk. Másfélórás késéssel érkeztünk a helyszínre - amelyért ezúttal is elnézést kérünk -, ahol vagy százhuszan találkoztunk össze régi, nagy örményszármazású családok kései utódai, elszármazottak és otthonmaradottak. B Kovács Júlia áldozatos szervezését megköszönve megható élményt nyújtó hangverseny részesei lehettünk: kezdve Bitay Csilla 9 éves ígéretes tehetség zongorajátékával, folytatva az örökifjú Lázár Irénke (91 éves) felejthetetlen lényével és játékával és befejezve Sebesiné Nina Panievna zongoraművésznő szavakkal ki sem mondható élményt nyújtó előadásával, akinek játékát csak kedvessége és szerénysége múlta felül. A finom falatok és a felénk áradó szeretet emlékezetes marad mindannyiunknak.

Szerény adományunkkal és az Erdélyi Örmény Gyökerek Füzetek példányaival tudtuk csak a szeretetteljes együttlétet némiképp viszonozni amellett, hogy a lelki együvétartozást, közös céljainkat kölcsönösen kinyilvánítottuk, a minél többszöri találkozás és programcserék megbeszélése mellett.

(...)


Dr. Issekutz Sarolta, Erdélyi Örmény Gyökerek, 1997. szeptember
 



„Zene itt, zene ott..."


– sugallhatnánk hivogatóan Figaro népszerű cavatinájának rövid részletét parafrazálva azon zenerajongóknak, akik szombat néhány órájára zenehallgatást tervszerűsítettek.

„Zene itt..." – azaz a Györkös Mányi Albert Emlékházban, ahol a Romániai Magyar Zenetársaság hangversenyévadja keretében 12 órakor kezdődik ifj. Csiky Boldizsár zongoraművész koncertje. A Gh. Dima Zeneakadémia fiatal tanára, aki koncertéletünk elismert képviselője is, ezúttal W. A. Mozart K. V. 322-es, F-dúr szonátáját, F. Chopin No. 2-es balladáját, valamint G. Gershwin népszerű Kék rapszodiáját tűzte műsorra. A zenetársaság részéről az előadás házigazdája Kostyák Alpár.

***

És „Zene ott..." – azaz a Kolozsvári Rádió koncerttermében, a Donát út 160. szám alatt, ugyanakkor középhullámon, a 909 és az 1593 kilohertzfrekvencián, az eredetileg meghirdetett időponttól eltérően, nem délután 5, hanem fél 5 órai kezdettel, a Zene-zene-zenelánc című zenei műsor különkiadásában. Folytonosan változó világunkban szinte követhetetlen tempóban alakulnak körülöttünk az események, s a folyamatos változások alól adott esetben a zenei programok sem képeznek kivételt. Így történt ez esetben a Kolozsvári Rádióban is, ahol a beígért műsor helyett Ionel Pantea és Selmeczi György rendkívüli dalestjét hallgathatják meg. F. Schubert születésének 200. évfordulója alkalmából a művészek a Wilhelm Müller-versekre komponált, 1827-es keltezésű teljes Téli utazás című dalciklust megszólaltatják. Bízva a zeneszerető közönség megértésében, számítunk a hallgatóság érdeklődésére. Ha tehetik, hallgassák meg művészvendégeink előadását, amely néhány nappal ezelőtt Budapesten is nagy sikert aratott.


Benkő Judit, Szabadság, 1997. április 4.
 



VerS-audíciók a Zeneakadémián


A Gheorghe Dima Zeneakadémián 1996. január 18-án jött létre az első diákönszerveződés, a Vermesy Stúdió. Önszerveződés a szó valódi értelmében, ugyanis diákok kezdeményezésére alakult. Magyar tagozat hiányában ma a Vermesy Stúdió igyekszik összefoglalni szakmailag, szellemileg a konzervatórium magyar diákjait. A másodéves Bors László, aki alapító tag és ügyvezető elnök egy személyben, elmondotta, hogy a KMDSZ hivatalosan is elismerte a Vermesy Stúdiót mint a kolozsvári magyar diákszervezet zenei szakosztályát.

Első lépésként a névadás, az alapszabályzat megszövegezése és a tagok toborzása foglalta le a szervezőket. Vermesy Péter nevét választva tudatosan vállalták fel a második világháború utáni erdélyi zenei élet kiemelkedő alakjának az életfelfogását, művészi krédóját.

A Vermesy Stúdió a zeneakadémiai diákok önszerveződése, ám kórusuk, a Kós Károly nevét viselő kamarakórus tagjai közt nem csak konzisokat találni. Ide járnak a IX—XII-ikes zeneiskolások is, hisz előbb vagy utóbb ők is konzisok lesznek. Tiszteletre és csodálatra méltó ez az egymást segítő, minden szakmai féltékenységet félretevő nyitottság. Magyari Zita karmester, aki személyesen is ismerte Vermesy Pétert, így indokolja a „Kós Károly” létjogosultságát: „Fontos, hogy az ifjúság, a fiatalok, akik eljönnek meghallgatni a koncerteket, megismerkedjenek a 20. századi, erdélyi, kolozsvári zeneszerzők műveivel, megszeretve ezáltal a modern muzsikát.”

Lassan felszínre kerülnek az okok: a magyar diákok egybefogása, ifjúsági kórus alakítása, a modern művészi zene megszerettetése s ezáltal az előítéletek eloszlatása, a hiányok pótlása. Még a szakmabeliek sem ismerik s értik igazán a kortárs zeneszerzők műveit, zenéjét — hangzik el a szentencia.

A Stúdió legkonkrétabb „megnyilvánulása” a Kós Károly kórus többszöri fellépése, a koncertezés. Első bemutatkozásuk a nyári Pimpipáré Fesztivál alkalmával történt. A múlt év nagy produkciója a Györkös Mányi Albert Emlékházban rendezett Liszt-emlékünnepség volt. Liszt Ferenc Hungária című kantátáját adták elő — mint hangsúlyozták — első alkalommal Erdélyben. (A darab utolsó bemutatására a múlt században kerül sor Budapesten.)

Bors László elárulta a másik két alapító tag nevét is. Így ismerkedtem meg Német Istvánnal (elsőéves hallgató) és a művészeti vezetővel Lászlóffy Zsolt személyében. A Stúdió „mentor spiritusa” pedig Terényi Ede — vallják egyöntetűen.

A szervezők távlatokban gondolkodnak: nyári turnék, koncertek, zenei tábor, zenei szabadegyetem megszervezése. Vermesy Alapítványról is szó lehet — árulja el Bors László a beszélgetés végén.

A Vermesy Stúdió igényes, művészi zenélést ígér, és nemcsak ígér, hanem erre lehetőséget is biztosít.


A.R.Zs., Korunk, 1997. április
 



Önálló magyar egyetem a megváltozott helyzetben


A magyar felsőoktatás önállósodása mellett érveltek a Szabadelvű Kör szervezte kolozsvári tanácskozás résztvevői pénteken, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Az eddigi hasonló tanácskozásoktól eltérően értekezésszerű, kritikus előadások elemezték a mostani lehetőségeket és helyzetet. Az előadásokat Cs. Gyimesi Éva, Magyari Vincze Enikő, Egyed Péter és Magyari Nándor László tudományegyetemi oktatók tartották. Az elemzéseket meghallgatta Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke, és Béres András oktatásügyi államtitkár. A Bolyai Társaság elnöke, Horváth Andor (aki nem tudott jelen lenni) levélben küldte el az egyetemi tanárok egy részéből alakult szervezet ismert álláspontját.

A bevezető előadások mondanivalója, lényegében – és egybehangzóan – a következő:

A magyar nyelvű egyetemi oktatást főleg a hozzá nem értő jószándékúak tették kizárólag politikai kérdéssé; e kérdés kezeléséből kiszorulni látszanak az illetékesek: a felsőoktatásbeli pedagógusok. Az önjelölt illetékesek, egyetemi tanári pályára hívatlanul törekvők nem képesek a felsőoktatás mindennapi és korszerűségi követelményeit felismerni. A hajdan volt Bolyai Egyetem emlékéből mítoszt csináltak, ezt az emléket megszépítették, felemásan dolgozták fel – hangzott el. A múltbeli egyetem került a figyelem középpontjába, míg a jelen és főleg a jövő, a korszerűvé leendő és szerkezetében is megújuló egyetemi közösség fontossága csorbult. Az oktatók nyomatékosan kérték: hagyják meg főleg szakmai kérdésnek a magyar egyetem ügyét. Ugyanakkor az előadások szövegeiből kitűnt, hogy a kezdeményezők egyöntetűen időszerűtlennek és gyakorlatiatlannak tartják egy különálló egyetemi infrastruktúra és közösség most kezdhető kiépítését. Az egyetemet belülről ismerve, a világszintű követelményeket tartva mércének, a hozzászólók egy része úgy látja, hogy érvényüket vesztik ugyanakkor a jó szándékon kívül szinte semmiből sem táplálkozó különféle, vidéki „egyetemek”. A Babes-Bolyai Tudományegyetem nyitási és korszerűsödési fejleményeit is tekintve, egyelőre egy teljesen önálló, de a megerősödött egyetemi kört el nem hagyó magyar közösség (tagozat) megalakítását tartják az optimálisnak.

Hozzászólásában Béres András államtitkár a régiók fejlődése mellett érvelt, szerinte jó volna alapítványi egyetemeket, de inkább főiskolákat működtetni az ilyen hagyományokkal még nem rendelkező helyeken. De az államtitkár, mint mondta, mióta ezt a tisztséget tölti be, jórészt felülvizsgálta nézeteit, figyelme a kolozsvári adottságok felé, az állami garanciával működő magyar egyetem vagy önálló tagozat felé fordult. Takács Csaba ügyvezető elnök a vita során többször hangsúlyozta: az RMDSZ csak azt a nézetet tudja politikailag határozottan képviselni kormányzati pozícióban is, amit a szakma kivitelezhetőnek állapít meg, és aminek megvalósítását vállalja.

A közönség köréből felszólalók főleg abban értettek egyet, hogy a magyar felsőoktatás kolozsvári lehetőségeit kell felhasználni. A vitatkozók különböző szakterületekről és tapasztalatokból származó tények szerint mérlegelték, hogy mi volna az optimális: a különálló magyar egyetem építésének megkezdése, vagy a Babes-Bolyain belül történő teljes önállóság elnyerése.


Horváth Anikó, Szabadság, 1997. február 3.
 



A magyar nyelvű egyetemi oktatás — megváltozott helyzetben


Az 1996-os választások eredményei alaposan átrajzolták Románia politikai térképét, és új helyzetet teremtettek a magyar kisebbség és annak politikai szervezete számára is. A megváltozott helyzet jobb kilátásokat kínál általában a tanügyi reform megvalósítására, és ezen belül a magyar nyelven folyó egyetemi oktatás helyzetének felmérésére/értékelésére/átszervezésére. Önálló anyanyelvű egyetemet hozzunk létre? Ha igen, hol és miként, milyen áron és milyen hatékonysággal? A Babes,-Bolyai Egyetemen ma létező struktúrát teljesítsük ki, javítsuk szakmai színvonalát, építsük ki önállóságának jogi és gyakorlati garanciáit? Ilyen és hasonló kérdésekről való együttgondolkodásra ad alkalmat az a nyilvánosság előtt zajló párbeszéd, melyet a Szabadelvű Kör A magyar nyelvű egyetemi oktatás — megváltozott helyzetben címmel szervez 1997. január 31-én, pénteken, délután 5 órától a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban. A rendezők az egyetem jelenlegi magyar tanárainak és diákjainak részvételére, valamint a kérdésben érintett politikusok és a civil szféra képviselőinek részvételére számítanak.

Vitaindító előadások: Cs. Gyimesi Éva: „Sok a tervező, kevés a pallér": az egyetemről — gyakorlatiasan; Horváth Andor: Egyetem — Egyenlőség — Kétnyelvűség; Magyari-Vincze Enikő: Intézményfejlesztési törekvések és dilemmák; Egyed Péter: Egyetem és művelődési centrum; Magyari Nándor László: Universitas és változó környezete.


Szabadság, 1997. január 29.

 





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés