ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Rendhagyó Zeneszó Balogh Ferenc és Márkos Albert hegedűművészekkel

Forrás: 
Szabadság, 2013. december 2.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Több szempontból is rendhagyónak, vagy inkább különlegesnek mondhatjuk a Györkös Mányi Albert Emlékházban november 27-én megtartott Zeneszó rendezvényt. Magyarázatképpen először az est meghívottját, a kolozsvári származású, ám több évtizede Budapesten élő Balogh Ferenc hegedűművészt, továbbá az est moderátorát, a komolyzene-rajongók és zenészek által jól ismert Márkos Albert hegedűművészt említeném. A rendkívüli hangulathoz hozzájárult természetesen Sztankay Klára zongoraművész is, Balogh Ferenc zongorakísérője.

Az est közismert barokk művel, T. A. Vitali Chaconne-jával (hegedűre  és zongorára) kezdődött. Márkos Albert elmondta: régi barátjával mindig öröm beszélgetni, ám most történik meg először, hogy erre egy nyilvános rendezvény keretei között kerül sor.

Márkos Albert első kérdése azonban nem Balogh Ferenchez, hanem zongorakísérőjéhez, Sztankay Klárához  szólt, akinek édesapja, Sztankay Lajos Bartók Béla növendéke volt, így a művésznő is a bartóki hagyomány folytatója. Sztankay elmondta: édesapjától sajátíthatta el a zongorajáték alapjait, akinek életét kettétörte a második világháború utáni kommunista hatalom. – Édesapám nem volt hajlandó belépni a pártba, habár még operaigazgatói tisztséget is felajánlottak neki cserébe. Nehéz idők következtek: tíz hónapon át favágóként dolgozott, majd Kodály meghívására  folytathatta zongoratanári karrierjét – mesélte a zongoraművésznő.

Márkos Albert először arra volt kíváncsi: hogyan került sor arra, hogy Balogh Ferenc saját édesapjától tanult hegedülni? Válaszában a művész gyerekkori élményeit elevenítette el: ötéves volt, amikor elkezdett hegedülni tanulni édesapjával, akit gyakran kísért el a magyar operába, mert id. Balogh Ferenc akkor a zenekar hangversenymestere volt. Gyerek- és fiatalkorában két rendkívüli hegedűvirtuóz volt rá hatással: Ruha István és Ágoston András. Megtudtuk, hogy Ruha István 1958-as moszkvai sikere után (akkor nyerte meg a moszkvai Csajkovszkij-verseny III. díját – szerk. megj.) id. Balogh Ferenc hosszabb moszkvai tanulmányutat tett, amelynek keretében jelen lehetett a kor legjobb hegedűművészének, David Ojsztrahnak az óráin, ez pedig életének egyik legszebb élményévé vált.

Újabb zenei momentum következett: a szintén kolozsvári származású, ám évtizedek óta Izraelben élő zeneszerző, Kiss-Gelman Zsófia szólóhegedűre és Ruha István emlékére írt darabja hangzott el. A mű melankolikus témája mellett felfigyelhettünk a finom kromatikára, hogy aztán a mű virtuóz futamokkal, tömör akkordokkal záruljon.

Balogh Ferenc elmondta: habár tizenkét éven át volt a kolozsvári Gh. Dima Zenekonzervatórium tanára, úgy érezte: váltania kell, mert nem csak a pedagógusi, hanem az előadói pálya is vonzotta. Budapesten a Magyar Állami Hangversenyzenekar (akkor ÁHZ, ma: Nemzeti Filharmónikusok) tagja lett; az Új Budapest Vonósnégyesben pedig híres vonósokkal muzsikálhatott együtt.

Balogh Ferenc felelevenítette elmenetele utáni nehéz életkörülményeit: hontalanként útlevéllel bárhova elmehetett szülőhazáján kívül, miközben idős szülei az itteni nehézségekkel küszködtek. Megtudtuk: id. Márkos Albert a Táncban című hegedű-zongorára írt darabját id. Balogh Ferenc hegedűművésznek ajánlotta. A hegedű-zongora darab eljátszása után Balogh Ferenc elmondta: sok emlék fűzi ide, emiatt igyekszik minél többet Erdélybe jönni. A hangulatos Zeneszó végül egy Debussy hegedű-zongora szonáta tolmácsolásával zárult.

Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2013. december 2.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés