"Ahonnan csak adni lehet…" Kós András szobrászművész örök érvényű ajándékai

"Ahonnan csak adni lehet…" Kós András szobrászművész örök érvényű ajándékai címmel rendeznek emlékkiállítást Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa, a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet, a Barabás Miklós Céh, a Carola Egyesület, valamint Kós András örökösei. A megnyitóra 2015. december 12-én, szombaton, 17 órától a Farkas utcai református templom kerengőjében kerül sor a Kolozsvári Magyar Napok Téli Fesztiválja keretében.

Köszöntő beszédet mond Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja. A művész munkásságát méltatják Németh Júlia műkritikus, a Barabás Miklós Céh alelnöke, a Kós András monográfia szerzője, valamint Kolozsi Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész, a Barabás Miklós Céh elnöke. A kiállítás kurátora Szebeni Zsuzsanna színháztörténész, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet határon túli referense.  Közreműködik a Melodeus kórus és Oláh Boglárka zongorán; karvezető Demeter Vincze András.

A kiállítás 2015. december 20-ig látogatható, naponta 14-18 óra között.

***

Kós András születésének 100-ik évfordulóját a Farkas utcai templomban, az általa az egyházközségnek adományozott és a templom sekrestyéjében helyet kapott állandó kiállítás körében kívántuk volna megünnepelni 2014 novemberében, azonban erre a templom felújítási munkálatai miatt nem kerülhetett sor. Ezt a hiányt volt hivatott pótolni némiképpen a budapesti Bajor Gizi Színészmúzeumban a Múzeumok Éjszakája esemény keretében az idén júliusban megrendezett Ritkán látott Kolozsvár rendezvény, amely akár a Sosem látott Kolozsvárcímet is viselhette volna, hiszen a kiállítás törzsanyagát Kós András korábban nyilvánosság előtt be nem mutatott alkotásai jelentették. Akiállítás rendhagyó élményt jelentett mind a szakma, mind az Erdélyből elszármazott, mind pedig a tősgyökeres fővárosi közönség számára, amelyre az élénk sajtóvisszhang, valamint a nagyszámú látogató jelenléte volt a bizonyíték.

Jelen tárlat anyagát is nagy részben ugyanaz az anyag, a családtagok számára faragott, többségében kisebb méretű ajándék-szobrok és –domborművek alkotják, amelyek a művészi életpálya szerves részét, annak egy különleges szeletét képezik. A művész néhány grafikája, vázlata és személyes tárgya is bemutatásra kerül.

Az összeállítás vezérfonalát Kós András Élet és rajz c. könyve adja, amelyből idézünk: „Már tudom, hogy a megélt dolgok közül az ember – az élettel még csak alig ismerkedő is – a maga esze és ízlése, s nem utolsó sorban ösztöne biztatására válogat, és azokat a saját maga számára jelentő értékük szerint raktározza emlékezetében rövidebb vagy hosszabb időre. Van úgy, hogy egész életre.” Kós András bensőséges kapcsolata a fával a gyermekkor fizikailag bizonytalan, de spirituálisan meghatározó első lépéseivel alakult ki, majd felnőve öltött örökre testet alkotásaiban, egyszerre hordozva magában „a Faggyas virágos kaszálóinak színét-illatát… a kicsi erecskék selypítő csobogását… a szuroksötéteket váltó, szikrázóan csillagos éjszakákat… a súlyos felhőkkel terhelt nappalokat…”. Bár a műalkotásoknak soha nincs szükségük szavakra, ez alkalommal a szobrász szavai is kalauzolják az ajándékok erdejében a látogatót.

A közönség ismét találkozhat Németh Júlia műkritikus Kós Andrásról szóló monográfiájával, valamint a művész Élet és rajz c. önéletrajzi könyvével. Vetített fotókkal, rajzokkal, rövidfilm-részletekkel is idézzük majd a művész életpályáját.

Azelső ízben megrendezendő Téli Fesztivál méltó alkalom arra, hogy immár a kolozsvári közönség is megismerhesse ezt a rendhagyó válogatást az állandó kiállítás visszaállítása előtt. Ugyanakkor a válogatás remek ráhangolódás az adventi időszakban a közelgő ünnepre, ugyanakkor főhajtás az adományozó, ajándékozó művész előtt is.