A Petőfi-emlékév jegyében díjazta a hagyományápolás és közművelődés területén évtizedek óta áldatlan munkát végző „napszámosait” az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Maros megyei szervezete. Az idei kitüntettek: az erdőszentgyörgyi Kovrig Magdolna és a fehéregyházi Szabó József.
Egyfajta Petőfi-emlékúttal hasonlította össze az idei díjazást, pontosabban a kitüntetésre érdemesek kiválasztását az EMKE területi alelnöke, Ábrám Zoltán. Kovrig Magdolna azt a kisvárost képviseli, amelynek közelében áll a kelementelki Simén-kúria, ahol a forradalmár lelkű költő megebédelt Bem tábornok társaságában 1849. július 30-án, mielőtt Erdőszentgyörgyön el tért volna Székelykeresztúr felé. Szabó József egy kőhajításnyira lakik a háromszoros túlerőben lévő cári sereg ellen vívott fehéregyházi vesztes csata helyszínétől, attól a helytől, ahol másnap utoljára látták Petőfi Sándort.
Ábrám Zoltán kiemelte, hogy a díjazottak kultúrát pártoló és szervező tevékenységére méltán érvényes az egyesület közismert jelmondata: „ki a köznek él, annak élni érdemes”.
Tolószékből szervezett közművelődés
A szászszentgyörgyi születésű, 82. életévét taposó Kovrig Magdolna ma is fiatalos lendülettel munkálkodik: tervez, értekezik, tanácsol, pályázatokon dolgozik és irányít a napi írás-olvasás mellett. Teszi mindezt tolószékéből, ahová közel nyolc évtizeddel ezelőtt a gyermekparalízis kényszerítette.
„Negyvenhárom éves tanári pályafutása alatt Kovrig Magdolna sokoldalú oktató-nevelő, valamint kulturális, közművelődési tevékenységet fejtett ki. Tanítványait és Erdőszentgyörgy fiatalságát az évszázados magyar kulturális értékek, nemzeti történelem és hagyományok ismeretére okította, nemzettudatra, helyes önértékelésre nevelte” – értékelte a díjazott munkásságát a pályatárs, a szintén EMKE-díjas Buksa Éva.
Az Erdőszentgyörgyön élő pedagógus közművelődési tevékenységét az 1989-es fordulat hozta meg, amikor a helybéli, ám messze földön ismert székely ezermester nevét viselő Bodor Péter Művelődési Egyesületet létesítette, majd 2002-től elnökként irányította. Szintén a Kovrig tanárnő nevéhez kötődik az Erdőszentgyörgyi Figyelő című lap, amelyet húsz évvel ezelőtt, a magyar kultúra népszerűsítése, a vidék szellemi és tárgyi értékeinek megőrzése, valamint a kistérség művelődési eseményeinek megörökítése céljából indított útjára.
A díjátadón, a rá jellemző alázattal, Kovrig Magdolna segítői hozzáállását emelte ki, mondván, hogy a közművelődés területén egy fecske nem hoz tavaszt, mindenképpen a közösség áldozatos munkájára van szükség.
Ellenszélben a harc mezején
A legnagyobb magyar költő emlékének méltó ápolásáért esett az EMKE idei választása Szabó Józsefre. A fehéregyházi múzeum és emlékpark gondnokát, a helyi közművelődési élet mindenesét egykori tanára, Farkas Miklós laudálta.
Mint kiemelte, Szabó József már gyermekkora óta Petőfi vonzáskörében él, gyűjt, tanulmányoz, dokumentálódik. Neves elődöktől vette át a stafétabotot, és az egyre burjánzó közöny ellenére megpróbálja éltetni a költő emlékét.
A munkáját sokszor ellenszélben kifejtő Szabó rengeteget tett és tesz a múzeumkertért, a Petőfi-kultusz éltetéséért.
„Csak azt tettem és teszem, amit más is tenne” – reagált köszönetében Szabó József, aki megtisztelőnek érzi, hogy egy ilyen helyről tudja szolgálni a magyarságot.
Szucher Ervin, Krónika, 2022. április 14.