Elhunyt Soó Zöld Margit kolozsvári grafikus, festő, illusztrátor

Életének 91. évében elhunyt Soó Zöld Margit kolozsvári grafikus, festő, illusztrátor, aki 1957-től nyugdíjba vonulásáig volt a Napsugár gyermeklap grafikai szerkesztője, illusztrátora – közölte a lap szerkesztősége.

Soó Zöld Margit Szolnay- és Munkácsy-díjas művész volt, 1962-től tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének és alapítótagja az 1994-ben újra alakult Barabás Miklós Céhnek. Tanulmányait a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán végezte (1950–56). Ifjúsági regényeket, meséskönyveket, versesköteteket, tankönyveket illusztrált lírai hangvételű, a tiszta rajz és a színek erejére építő szövegképekkel. Számos egyéni kiállítása volt 1958-tól, Legtöbbször Kolozsváron állították ki a munkáit, de Budapesten, Stockholmban, Sepsiszentgyörgyön is. 2008-ban az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Szolnay Sándor-díjával tüntették ki, 2012-ben Munkácsy-díjjal, ugyanebben az évben Magyar Arany Érdemkereszttel. 2020-ban a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK) állították ki alkotásait. Amint az EMŰK honlapján szerepel, Soó Zöld Margit művészeti munkásságában markánsságra törekedett, a festészet felől közelítve az egyedi grafika felé. Egy életművön át kísérletezett a stílusjegyekkel, a különböző anyagokkal. Nagy, lendületes foltokból építkező, expresszív erejű munkáival párhuzamosan szürrealista-szimbolista lírával telített finom vonalú tusrajzokat is készített. Témái a lehető legkézenfekvőbbek, az élővilág szereplői, a fák, gyökerek, virágok, madarak és a víz, az égi jelenségek, a felhők, kövek, valamint az emberi élet bonyodalmainak gyakran drámaian előadott, de a képi rendben harmóniába rendeződő történései. Tájkép átértelmezései az absztrakció határát ostromolják. Búcsú Soó Zöld Margittól (nekrológ) Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem. (Kosztolányi Dezső) Megrendített Soó Zöld Margit halálhíre, mégsem a keserűség szavaival búcsúzom tőle. Aki ismerte, érti, miért. Nem illik a búbánat ahhoz, aki a nevetésnél csak egyvalamit szeretett jobban: a rajzolást. A Teremtőtől kapta ezt a két tálentumot, a derűt és a festészetet, hogy aztán bőven ajándékozza tovább kincseit. Talán senki sem kapott annyit ezekből az ajándékokból, mint a Napsugár. Gyermeklapunk oldalain 60 éven át ragyogtak Soó Zöld Margit friss színei, mosolyogtak összetéveszthetetlen figurái. Szerkesztőségünk 60 éven át derült Itike humorán, feledte sokféle gondját bölcs és mindig sziporkázóan szellemes megjegyzései nyomán. Itikénktől nem a Színes tinták feltételes módján kell búcsúznunk. Ő nem boldog lett volna, és nem kiszínezte volna, hanem boldog volt, és kiszínezte. Legalábbis a Napsugár, a Szivárvány és sok-sok gyermekkönyv lapjait. Hiszen tudjuk, felnőttmunkái között bőven van komor, sötét tónusú. Érzékeny művészlelke ismerte a szenvedést, a vívódást, a borút, s ezt alkotásai megrendítő erővel tükrözik. De amikor gyermekeknek rajzolt, boldogan, színesen szaladt a tolla, az ecsetje. Nem búcsúzom Itikénktől a kétségbeesés hangján. Tudom, hogy boldog. Meggyötört teste immár kiszállt a szenvedés ágyából, lelke pedig nevetve lát hozzá, hogy telerajzolja, kiszínezze az égi vászon végtelenjét. Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője 1992 és 2020 között.

Krónika, 2022. március 09.