„Itt érezhettük Dsida Jenőt közöttünk”

„Dsida Jenőre emlékezünk, a költő érzékeny szemével és nagy szívével nézhetünk szét a világban, és oszthatjuk meg félelmeinket, világszeretetünket” — fogalmazott Schönberger Jenő megyéspüspök tegnap a költő születésének évfordulójára szervezett megemlékezésen.

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére tegnap délután emlékeztünk meg Dsida Jenőről a költő Titulescu téren található szobránál. Muzsnay Árpád, a rendezvény szervezője megköszönte mindenkinek a jelenlétet, hogy méltó módon emlékezhettünk meg városunk legnagyobb költőjéről. Háláját fejezte ki ugyanakkor a megyeközpont három magyar líceumának — Kölcsey Ferenc Főgimnázium, Szatmárnémeti Református Gimnázium, Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum —, a magyartanároknak és az ifjúságnak, akik szavalataikkal hozzájárultak a méltó megemlékezéshez.

Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök beszédében elmondta, hogy hosszú év áll a hátunk mögött, alapvető ismereteinket gazdagította, újragondolásra, továbblépésre szólított, nehéz próbatételekkel vizsgáztatott. Rávilágított, hogy vannak Istentől eredendő adományai is a mögöttünk
álló időszaknak, közöttük is a közösség, amelyik új fényben ragyog fel a világjárvány sújtotta életünkön. A félelem, a fájdalom, a betegség, az aggodalom, a fáradozás minden ember szívét megérintette, de közösen hordozzuk, nézünk szembe és vállaljuk a mindennapi küzdelmeket. A közösségnek nem szab határt sem tér, sem idő.

„Dsida Jenőre emlékezünk, a költő érzékeny szemével és nagy szívével nézünk szét a világban, és osztjuk meg vele félelmeinket, világszeretetünket. Rá emlékezünk, vele ünneplünk mi, földijei, későbbi olvasói, vitapartnerei, lelkes közönsége. (…) Volt ő erős és gyenge, félelemmel teli és bizakodó, lázadó és gyökereihez mindhalálig ragaszkodó, olyan, mint mi” — fogalmazott, majd Dsidát idézett, bizonyítván, hogy a költő munkásságának alapos ismerője.

Ezt követően a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanárnője, Heinrich Andrea méltatta Dsida munkásságát. Kihangsúlyozta, hogy élete jelentősebb és jelentéktelenebb pillanataiban számtalanszor megtapasztalta, hogyan élnek benne Dsida-verssorok, és hogyan bukkannak fel váratlan élethelyzetekben emlékezetéből. Mivel olyan költőről van szó, akihez ilyen mélyen kapcsolódik, szakmai értékelés helyett személyes méltatásra vállalkozott. Beszédében elmondta a számára fontos Dsida-verssorokat, kihangsúlyozva, hogy Dsida szülőföldhöz való viszonyulása is tiszteletre méltó, majd a Sírfelirat című vers utolsó sorával zárta beszédét: „Felejtsd el arcom romló földi mását.”

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere elmondta, hogy 51 évvel ezelőtt volt a szatmárnémeti nagy árvíz, és most, 2021-ben bár van a megyének olyan része, ahol a szó szoros értelmében árvíz van; úgy gondolja, nagyobb veszélyek leselkednek társadalmunkra, azokra az értékekben hívő közösségekre, amelyekben még őrzik a lángot Közép- és Kelet-Európában. Ebben a zűrzavarban azokhoz az értékekhez kell visszanyúlnunk, azokhoz az eszmékhez, melyeket Dsida képviselt, hangsúlyozta. „Hiszem azt, hogyha ezekhez visszanyúlunk, ezekkel jól sáfárkodunk, akkor ezt a nehéz időszakot is át fogjuk vészelni, és ebben a régióban megmarad és erősödik magyar közösségünk.”

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nevében Petneházy Attila miniszteri biztos, nyíregyházi színművész köszöntötte a jelenlévőket, elmondva saját meglátását, hogy igazából Dsida az, akin keresztül a fiatalok szívét a legkönnyebb eltalálni. Ezután felolvasta dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízottnak a szatmári ünneplőkhöz írt üzenetét, végezetül pedig a Psalmus Hungaricus költeményt mondta el, és a hozzá kapcsolódó anektodát is megosztotta a jelenlévőkkel.

A megemlékezés végén Schönberger Jenő megyéspüspök mondott imát, a jelenlévők pedig elhelyezték a megemlékezés koszorúit, virágait. Muzsnay Árpád abban a reményben köszönt el a jelenlévőktől, hogy jövőre, a jubileumi évfordulón itt találkoznak majd újra.

Sógor Beáta, www.frissujsag.ro, 2021. május 15.