Főhajtás a Kölcsey-szobornál

A magyar kultúra napja nemzeti imánk szövege véglegesítésének napjához, 1823. január 22-höz kötődik — ezzel a gondolattal indította beszédét tegnap Muzsnay Árpád a szatmárnémeti Kölcsey-szobornál, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület kezdeményezésére szervezett főhajtáson.

Muzsnay párhuzamot vonva a mindennapjainkat megnehezítő járványhelyzettel elmondta, hogy az emberiséget évtizedek óta megtizedelő járványok elleni védőoltások révén Kölcsey nem félszeműként élte volna le az életét, nem népi gyógymód hatásában bízva próbálták volna szülei az őt négyesztendős korában megfertőző járványos himlőtől megszabadítani, s véletlen folytán ezzel szeme világától megfosztani.

Napjaink Kárpát-medencei politikusaira vár az, hogy az elmúlt esztendő és az idei év tapasztalataiból elődeikhez hasonlóan levonják a tanulságokat, és a védőoltások bevetése mellett az egészségügyi rendszer megreformálását, valamint halogatást nem tűrő társadalmi reformok bevezetését sürgessék, fogalmazott Muzsnay.

„Hiszem és remélem, hogy ahogy Kölcseynek sikerült 190 esztendővel előbb a kolera egyik gócpontjában a hatósági zárlat alatt álló Szatmárcsekén átvészelnie a járványt, nekünk is megadatik az, s hozzá hasonlóan (ahogy költőnk Bártfai Lászlóhoz írt levelében írta) rövidesen mi is egyenként állíthatjuk: „reménységem van, hogy a csend helyreáll… /s/ miolta az orvosok jelen vagynak, s a betegeket jókor gond alá vehetik, a nyavalya nagyot szelídül.”

Az eseményen Kölcsey-verseket szavalt Szökőcs Zsuzsanna Enikő tanítónő és László Zita, a Harag György Társulat színművésze. A Himnusz eléneklését követően a résztvevők egy-egy szál virágot helyeztek el a szobor talapzatánál.

 

Elek György, Friss Újság, 2021. január 23.