Dr. Bubo gondolatát egyik előadó idézte a Romániai Magyar Házak V. Találkozóján. A 2017. november 24-25-én összegyűlt civil szervezetek képviselői nem nyavalyognak, hanem tettre készek: a másfél napos intenzív tanácskozás alatt fontos információkat gyűjtöttek be és osztottak meg egymással, és megalapozták annak a kritériumrendszernek a létrejöttét, amely, remélhetőleg, néhány hónapon belül kikristályosodik, és behatárolható keretek közé fogja a magyar házak fogalmát.
A péntek esti bemutatkozó kör, melyre a résztvevő nagyjából 30 magyar ház (köztük olyan távoli partnereink-barátaink is, mint a bukaresti vagy a pusztinai házak) nagyrésze már megérkezett, már előrevetítette, hogy mik azok a problematikus pontok, amelyeket részben a másnapi előadások kibontottak, részben pedig amelyek a délutáni eszmecsere kiindulópontjául szolgálhattak.
Dr. Széman Péter, a szervező EMKE elnöke (További képek »)
Fenntarthatóság és finanszírozási lehetőségek
Szombat délelőtt három szakmai előadás járta körül a fenttarthatóság kérdését, már létező, vagy megteremtendő keretek között. Szedlacsek Emília, az EMMI Kultúráért Felelős Államtitkárság Közösségi Művelődési és Művészeti Főosztályának vezetője a kulturális alapellátási program magyarországi példáját mutatta be, illetve a kulturális intézmények lakosságszám alapján történő finanszírozásának ottani rendszerét. Ezen előadás alatt sikerült egy fogalombeli különbséget is tisztázni: a normatív támogatás határainkon túl a fejkvóta alapú támogatást jelöli, s nem a nálunk használatos alap, a működést a pályázati rendszeren kívül segítő finanszírozást.
Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke arról beszélt, hogy milyen alternatívái lehetnek a fenntarthatóságnak, valamint, hogy az érdekvédelmi képviselet ebben hogyan tud segíteni. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy elengedhetetlen a magyar házak körének meghatározása, hiszen ez most eléggé képlékeny fogalom, illetve az is, hogy funkciójuk is jól körülírható legyen. Azt is hangsúlyozta, hogy a helyi és megyei önkormányzatok által kiírt pályázatokon elég szép számban nyernek magyar civil szervezetek, érdemes nem szem elől téveszteni ezt a finanszírozási lehetőséget sem.
Bordás István mint a Magyar Népművelők egyesületének elnöke kapott meghívást a találkozóra, de nem mellékes, hogy ő a két magyarországi EMKE-képviselet közül az egyiknek, a sárospatakinak a vezetője, éltetője is. Kultúra – szervezet – szervezeti kultúra. Kritériumok és működés a magyar kulturális szervezetekben című előadása a magyar házak láncolati rendszerének sok hiányosságára hívta fel a figyelmet, biztosítva ugyanakkor az EMKE-t arról, hogy egy rendszeres adatszolgáltatási módszertan, a kritériumrendszer és egy esetleges minősítő pontrendszer kidolgozásában is szívesen nyújtanak segítséget. Hiszen a mi magyar házaink sok ponton hasonlatosak a magyarországi művelődési házakkal, még ha vannak is jelentős eltérések, már csak a kisebbségi létből fakadóan is.
Kulturális munkások – az önkizsákmányolás „szent bolondjai”
A délutáni ülésszakon két konkrét példán keresztül világították meg az előadók a magyar házak illetve általában a magyar civil szervezetek gondjait. Serfőző Levente a nagyszebeni HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete példáján keresztül mutatta be, hogy egy olyan szervezet, amelynek nincsen állandó székhelye és fizetett alkalmazottja, folyamatos működést nem tud biztosítani, „csak” eseményszervezéssel tud foglalkozni.
Némileg hasonló helyzetről, az alkalmazott nélküliségből fakadó folyamatos tűzoltásról beszélt Tamás Csilla is, az EMKE Ifjúsági Szervezetének elnöke. Az EMKISZ ugyanúgy állandó helyszínhiánnyal küzd, emellett, fiatal kulturális szervezetként meg kell találnia saját hangját és helyét az igencsak színes és széles kulturális palettán, emellett az országos hálózatának kiépítésén is dolgoznia kell (eddig Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Nagyszebenben és, ha minden igaz, Aradon és Csíkszeredában indult el a munka helyi EMKISZ alakítására).
Széman Péter EMKE-elnök a magyar házak néhány évvel ezelőtti felmérése alapján összeállított bemutatója pedig rávilágított a jelenlegi helyzetre: számos házon kellene ismét (vagy első alkalommal) külső-belső felújítást végezni, ami, mint tudjuk, nem kis befektetés, amellett, hogy biztosítani kell(ene) a folyamatos működést, programokat, amelyeknek a havi rezsi kifizetése például csak egy szelete.
Kritériumrendszer – hogyan tovább?
A délután nagyobbik részében, bő két és fél, három órán keresztül tartott az a kerekasztal-beszélgetés, pontosabban eszmecsere, közös gondolkodás és ötletelés, amelynek eredménye egy, még a nyilvánosság elé nem hozható, de a további munka megalapozásának igencsak megfelelő kritériumrendszer, amelynek finomításával, pontosításával egy 2-3 tagú csapat foglalkozik. A remélhetően 2 hónapon belül megszülető rendszer végleges kialakításához azonban még sok levélváltásra, a magyar házak láncolata képviselőinek közös munkájára van szükség.
dr. Széman Emese Rózsa