ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Nem a rétes miatt lépünk egyszerre

Forrás: 
manna.ro, 2013. december 16.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Ilyen a fizikaóra, amikor jó: elmagyarázza, miért pulzálnak egyszerre a szentjánosbogarak vagy az ikerviharok. Metronómok szociálfizikája – Huygenstől a vastapsig címmel Néda Zoltán bilincselt le ismét.

Bár a reál tárgyak sosem tartoztak az erősségeim közé, egy-egy téma fel szokta kelteni a figyelmemet. Általában ilyenekről tart előadást a Györkös-Mányi Emlékház Ember és természet kollégiuma közembereknek is érthető és szerethető módon.


Néda Zoltán a Györkös-Mányiban | Fotók: Tamás Csilla

Most éppen arról beszélt Néda Zoltán fizikus, a BBTE oktatója, hogy miért alakul ki egy közös rendszer, valamiféle kollektív viselkedés egymástól független egyedekben, ha bizonyos közelségbe, valamilyen kapcsolatba kerülnek egymással.

Az ingák egyszerre szeretik

A problémát először Huygens újszerű órája vetette fel: a XVII. századi fizikus megbízatást kapott egy olyan ingaóra feltalálására, amelyet nem bolondít meg a környezet ingatagsága, tehát pontos időt tud mérni még viharban is a tengeren, és nem változik a kilengés hossza azért, mert nem áll stabilan az óra. A megoldás egy olyan doboz lett, amelybe két ingát szerelt be, mondván, hogyha az egyik leáll, a másik még mindig tovább tud működni.

Azonban a két inga nem csak ennyit tudott, egy idő után ugyanis felvettek egy abszolút azonos periódusú, ellentétes ritmust. Így fedezték fel a spontán szinkronizációt, bár Huygens maga még csak furcsa szimpátiának nevezte.

Hogy miért olyan érdekes ez a jelenség? Azért, mert valóban magától jön létre, anélkül, hogy lenne egy vezető elem, amit követne az alárendelt. Ez pedig nemcsak a fizikában, hanem az élet  csomó más területén is felfedezhető.

A spontán szinkronizáció legérthetőbb

hivatalos meghatározása a következő: „egyedek, akik egymással kölcsönhatásban vannak, azonos ritmusban tevékenykednek”. Van neki szép képlete is, de azt én nem tudom helyesen visszaadni. Viszont lehet, hogy jobban el tudom magyarázni, ha elmondom, hogy mi nem tartozik ebbe a kategóriába.

A katonai felvonulás például nem, mert ott van egy vezető, van egy előre meghatározott rend. Az aranykorszakban megismert hosszú vastaps sem, mert annak is voltak előtapsolói. Sőt, még a tánc sem „furcsa szimpátia”, hiszen ott a zene a karmester.

Viszont ha két ember együtt sétál, akkor a lépéseik ritmusa szinkronizálódik anélkül, hogy külön oda kellene figyelniük erre. Vannak olyan ikerviharok, amelyek hiába dúlnak több száz kilométerre egymástól, mégis egyszerre pulzálnak, egyszerre jön létre bennük az elektromos kisülés, köznapibb nevén a villám.

Talán a legszebb példák a spontán szinkronizációra a délkelet-ázsiai szentjánosbogár-telepek, ahol a bogárkák valamilyen belső ritmusra egyszerre villantják fel a fényeiket.

Nyugodtan ismételd meg otthon

Hogy mindez érthetővé váljon, próbáljunk ki egy kísérletet. Metronómokkal ugyan egyszerűbb lenne, de mivel azt hiszem, a legtöbbünknek egy metronómja sincs, nem hogy többet tartana a polcon, maradjunk inkább a gyertyás kísérletnél.

- videó -

Vegyünk kilenc kicsi, egyszerű, vékony gyertyát. Hármasával fogjuk őket össze, hogy erősebb legyen a lángjuk. Majd mind a három hármasgyertyát meggyújtva játszadozzunk el velük, tegyük őket közelebb vagy távolabb egymástól, és figyeljük, ahogy a lángok összehangolódnak.

(Persze azért arra érdemes vigyázni, hogy ne szuszogjunk a gyertyák közvetlen közelében, mert a légmozgás nemcsak a spontán szinkronizációt nehezíti  meg, de gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy lássunk valami ritmikus mozgást.)

Hogy miért hangolódik össze

a gyertyaláng vagy a metronómok ritmusa, azt Yoshiki Kuramoto japán fizikus vezette le az 1970-es években. A Kuramoto-modell szerint ahhoz, hogy a szinkronizáció létrejöjjön, szükséges az, hogy az egyedek frekvenciája között kicsi legyen az eltérés, és a kölcsönhatás értéke haladjon meg egy kritikus szintet.

Mint általában a fizikában, a tökéletes szinkronizációt csak végtelen rendszerben lehetne elérni, de azért szerencsére a végtelennél kisebb számú egyeddel is elérhető látványos eredmény.

- videó -

Ez okozott például tömeghisztériát Londonban a Millenium híd avatásán. A hídra fellépő emberek a tömeg miatt egyszerre, azonos ritmusban kezdtek el lépkedni, ez pedig erőteljes oldalmozgást hozott létre a a híd szerkezetében. De nem is kell Londonig menni egy hasonló élményért: ha sétáltunk már végig több emberrel együtt függőhídon, akkor élesben is tapasztalhattuk a dolgot.

Ezt a jelenséget is igen jól példázza a metronómkísérlet: egy hídszerűen felfüggesztett lapra helyezzük el a metronómokat, indítsuk be őket, és amint a szinkron kialakul köztük, megfigyelhető lesz a lap oldalirányú mozgása. Azért van ez, mert a metronómokat összekötő lap szabadon mozoghat, tehát csak egymással vannak folyamatos kölcsönhatásban.

Függöny, vastaps

És végül hogy kötődik mindehhez a taps? Úgy, hogy a színházi előadás végén felhangzó taps ugyanennek az elvnek az alapján rendeződik össze, és hozza létre a spontán vastapsot. Igaz, hogy abban pszichikai tényezők is közrejátszanak, vagyis tudatosan is ki akarjuk alakítani az egységes tapsot, gyakorlatilag azonban ugyanolyan egyszerűen reagálunk, mint a metronómok, csak nálunk éppen a hang az összekötő kapocs.

Az előadás végén kipróbáltuk, és tényleg másodpercek alatt össze tudtuk hangolni a ritmusunkat.

Tamás Csilla, manna.ro, 2013. december 16.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés