ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Kora esti divertimento az együttmuzsikálás jegyében

Forrás: 
Szabadság, 2012. december 8.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Nagy hírverés előzte meg a november 30-i kamaraestet, ami meg is hozta az eredményt, hisz a Györkös Mányi Albert Emlékház családias koncertterme zsúfolásig megtelt.



Gál-Tamás Mária és Gál-Tamás Zsombor, a kamaraest ötlegazdái – BALLA ZOLTÁN FELVÉTELE

A kora esti divertimento elsősorban a meghívott művészek miatt keltett nagy érdeklődést, hisz az öt budapesti művészt közvetlen vagy közvetett módon érzelmi szálak kötik Kolozsvárhoz. Gál-Tamás Mária (hegedű) és Bányai Miklós (brácsa) Kolozsváron születtek, Gál-Tamás Zsombor (hegedű) Csíkszeredában, de a zene birodalmának kulcsát mindhárman a „kincses városban” szerezték meg. Végül zenei pályájuk kiteljesedése a budapesti legnevesebb zenekarokban valósult meg. Vermesy András − a néhai Vermesy Péter zeneszerző fia − ugyan brassói születésű, de zeneiskolai, majd zeneakadémiai tanulmányait Kolozsváron végezte, majd az egész Vermesy-család kivándorolt Németországba. Vermesy András jelenleg Berlinben él és kamarazenészként, szólistaként számtalanszor koncertezik a berlini filharmonikusokkal. Kertész Györgyöt ugyan nem fűzik az előző művészekhez hasonló kötődések Kolozsvárhoz, de szereti a várost és koncertközönségét. Az öt művész számtalan nemzetközi verseny díjazottjaként, szólistaként és kamarazenészként is jó pozíciót tölt be az európai és amerikai pódiumokon. A kora esti divertimento azonban nemcsak a meghívott művészek miatt vonzotta a közönséget, hanem a műsor is igen tetszetősnek mutatkozott, amit az előadók különböző felállásban szólaltattak meg.

Mahler a-moll Zongoranégyesében a hegedűs házaspár, Gál-Tamás Mária és Gál-Tamás Zsombor mellett, a brácsaszólamot Bányai Miklós, a csellóét Kertész György szólaltatta meg, a zongoránál Vermesy Andrást üdvözölhettük. Aki csak egyszer is hallgatott Mahler muzsikát, az egy életre szívébe zárta szenvedélyesen drámai-lírikus melódiáinak szépségét, mély érzelmi csodáit. Ez alól a zongoranégyes sem kivétel, annál is inkább, mivel egy ritkán hallható gyöngyszemről van szó. Mindaz a poézis, drámaiság, valamint a lelki fájdalom határát súroló nosztalgia és küzdelem ami Mahler szélesen ívelő, meghatóan szép dallamanyagából áradt, az öt művész egymásra hangolt, sokszínű tolmácsolásában nyert kifejezést.

Vermesy András édesapja két zongoradarabját szólaltatta meg. A Nenia in memoriam Bartók Béla önmagáért beszélt. Vermesy Péter ebben a művében − amely a II. Szimfónia egyik tételének zongoraátirata − eszményképének, Bartók Bélának állított emléket, akinek útján zeneszerzőként ő maga is elindult. Az 1976-ban András fiának komponált Szonatinát az akkor kisgyerek művészjelölt ki tudja hányszor játszhatta? Vermesy zenéje gyermekszeretetből fakadt, de azt a bartóki modellt követte, miszerint nem maga ereszkedett le a gyermekhez, hanem a gyermeket kezelte felnőttként. Népi erezetű, modern hangzásvilága, kedves, játékos humora hamar befészkeli magát a gyermekek lelkébe. Ki lehetne hitelesebb előadója ennek a zongoradarabnak, mint a zeneszerző fia? Habár Vermesy Péter Szonatináját Kolozsváron már egyre több diák tudja és szereti, de szerintem a kis remekmű valódi sava-borsát Vermesy András előadásában ízlelhettük meg igazán.

Könczei Árpád Hegedűduók –„A bohóc táncai”című kompozícióját a Gál-Tamás házaspár magabiztos virtuozitással, gazdag hangulati kontrasztokkal, árnyalt színekkel szólaltatta meg. Gál-Tamás Mária minden tánc előtt felolvasta azt a verset, amelyet Balla Zsófia írt a zeneszerző darabjai elé. A hegedűduók alatt Plugor Judit azon festményeinek kivetített változatát nézhette a közönség, amelyek Könczei hegedűduóit ihlették. Így néhány percig a zene-tánc-vers és festmény együttes varázsát élvezhettük. A sokarcú miniatürök mindegyikében − Induló, Banális ugráló, Szomorú valcer, Sánta csárdás, Fáradt tangó, Dühöngő − ott lüktet a nagy múltú néptáncos zeneszerző népdal és néptánc iránti szeretete, alázata, bartókias szigora, fegyelme. A kis remekművek ludikus erejét mégsem a vidámság teremti meg, hanem inkább a groteszk, kesernyés, nosztalgikus hangulat, és az a filozofikus vonulat, melynek mélyén ott lappang a továbbgondolás lehetősége.

A műsort Schumann Esz-dúr Zongoraötöse (op. 44.), a romantikus kamarazene-irodalom egyik legcsodálatosabb darabja zárta, amely concerto jellegű telt hangzásával szinte falakat döntött a kis koncertteremben. Valóban, a zongoraszólam nehézségét és állandó virtuóz csillogását tekintve, a zongoraötös zongoraversenynek is beillik, vonósnégyes kísérettel. A műben a lendületes szárnyalás, a szenvedélyes csapongás, a lied-szerző csodálatos lírikus dallamívei, a drámai erő, a robbanó temperamentum, egyszóval Schumann zenei arculatának sokfélesége ragadja magával a hallgatót. Az öt művész Schumann remekművének minden szépségét felszínre hozta. A szólamok harmonikusan simultak egymáshoz. Előadásukat az erő és finomság, az érzelmi mélységek és csúcsok kontrasztja, az egymásra figyelő dialógusok, és nem utolsósorban az arcukról leolvasható együttmuzsikálás határtalan öröme jellemezte.
 





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés