Jubilált a Györkös Mányi Albert Emlékház

Emlékező kerekasztal-beszélgetés zajlott kedd délután a Györ­kös Mányi Albert Emlékház­ban, az intézmény fennállásá­nak húszéves évfordulója al­kalmával, ugyanis két évtized­del ezelőtt, 1994 augusztusá­ban avatták fel az Erdélyi Ma­gyar Közművelődési Egyesü­let (EMKE) égisze alatt működő központot.

A rendezvényen Kötő József színháztörténész, volt EMKE- elnök, jelenlegi főtanácsos, Kán­tor Lajos irodalomtörténész, a Györkös Mányi Albert mono­gráfia szerzője, Dáné Tibor Kál­mán, a Művelődés főszerkesztő­je, volt EMKE-elnök, valamint Széman Péter jelenlegi EMKE- elnök beszélt az emlékházról, il­letve Györkös Mányi Albertról, aki végrendeletében az Erdélyi Magyar Közművelődési Egye­sületre hagyta a Majális utcai műterem-házát. A beszélgetést Dáné Tibor Kálmán moderálta.

Kántor Lajos szerint Györ­kös Mányi Albert társaságra vá­gyó ember volt, társakat keresett és talált. Feleségének nagy érde­me van abban, hogy a zenei vég­zettségű Györkös Mányi feste­ni kezdett. - Én azóta ismertem őt, hogy a hetvenes évek elején elkezdett festeni, ezeket pedig meg is akarta mutatni. Az első kiállítását a Korunknál szervez­tük 1973-ban, az akkori főtéri székhelyen. Akkortájt elsősor­ban irodalmárokat győzött meg arról, hogy tehetséges ember, és elég sok időnek kellett eltelnie, hogy a szakmabeliek elfogad­ják őt - emlékezett Kántor Lajos. Hozzáfűzte: Balla Zsófia költő a legelsők között volt, aki a festé­szetére ráérzett, rövid négyso­ros verseket írt Györkös Mányi képeiről, ezeket, a reprodukci­ókkal együtt le is közölték a Ko­runkban. - Nagyon sokat olva­sott a képzőművészetről, szüle­tett tehetség volt, de tudta, hogy a szakmai fejlődéséhez tanulnia, művelnie kell magát e téren. Na­gyon fontos volt számára, hogy a képek a közönség elé kerül­jenek, azt hiszem, ezért is gon­doskodott arról, hogy a munkái olyan helyen maradjanak, ahol látni lehet a képeit - magyaráz­ta Kántor.

Kötő József szerint Györkös Mányi Albertet sokan az „er­délyi Chagall-nak” tekintették, festői stílusa alapján. - Hatal­mas felelősséget jelentett, hogy ez az örökség az EMKE birtoká­ba került. Meg kellett tanulni, hogyan sáfárkodjunk vele ah­hoz, hogy a Györkös végrende­letének megfeleljen. Meg kellett szerezni a nyilvánossági jogot, le kellett folytatni az örökösö­dési procedúrákat, és a kilenc­venes években nem volt könnyű folyamat egy magyar központ­nak a létrehozása. Összefogás­sal sikerült létjogosultságot sze­rezni, de aztán következett még egy nehéz kérdés, a működéské­pesség módszerének a kitalálá­sa - magyarázta Kötő József, volt EMKE-elnök, felelevenítve a tör­ténteket. Véleménye szerint az elmúlt két évtized alatt az em­lékház fogalommá vált, ez pedig mindazoknak köszönhető, akik az évek során segítették a ház fenntartását és működését.

A jelenről szólva Széman Pé­ter elmondta: ahol jól mennek a dolgok, azon az ember ne akar­jon változtatni. - Nincs szükség váltásra, mert ez egy jól műkö­dő intézmény. Köszönet jár Kós Katalinnak, de az önkéntesek­nek is, akik sokat segítenek az egyes programok lebonyolításá­ban. Ami a jövőt illeti, azt kí­vánom, hogy a 25., 30. és a to­vábbi jubileumi évfordulókat is hasonló eredményekkel tudjuk megünnepelni - fűzte hozzá az EMKE elnöke.

Köllő Katalin, Szabadság, 2014. augusztus 21.