ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  [email protected]

Címlap

A fazekasműhelytől a halhatatlanságig

Forrás: 
Erdélyi Napló, 2013. április 5.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Az 1938. április 2-án Korondon született Páll Lajos csodálatosan gazdag életművet hagyott az utókorra. Festményeiben, grafikáiban, de verseiben is, elsősorban a Sóvidéknek állított emléket. Kolozsváron magánszemélyek gyűjteményébõl nyílt Páll Lajos-emlékkiállítás.

A mûvészi hajlamot Páll Lajosnak volt honnan örökölnie, felmenõi emberemlékezet óta a fazekas szakmát mûvelték – felsõfokon. Korondot messze földön híressé tették agyagban dolgozó mûvészei – az Udvarhely felé vezetõ úton még nem kínai bóvlikat árultak a korondi emberek, hanem mûvészi értékû fazekasmunkákat. Gyerekként kezdett agyagfigurákat gyúrni, emellett már egészen fiatalon rímeket is faragott. Szinte egyenes út vezetett a kolozsvári képzõmûvészeti egyetemre – ám az ötvenes évek közepén itt is mûködött a normarendszer, így Páll Lajos nem fért be a négy magyar közé, akiket 1955-ben hét román fiatallal együtt felvettek a Ion Andreescu egyetemre. A sikertelen felvételi után egy esztendeig a legmélyebb nyomort élte meg, de eltökélt szándéka volt, hogy ismét próbálkozzon a mûvészi pályával. 1956-ban sikeresen felvételizett a képzõmûvészeti egyetemre, de nem sokáig örvendhetett a diákéletnek: 1958-ban Páll Lajos is börtönbe került összeesküvésért, mivel az 1956. október 24-i képzõmûvészeti diákgyûlés egyik szervezõje volt, ugyanakkor Marosvásárhelyen pesszimista hangulatú verseket írt, amelyeket diáktársai kézrõl-kézre terjesztettek. Szabadulása után 1962-ben apja fazekasmûhelyében helyezkedett el, de ekkor már olyan hírnévnek örvendett, hogy lassacskán képei eladásából is meg tudott élni.

Székely zászló Kolozsváron

A kolozsvári Györkös Mányi Albert emlékházban megnyílt Páll Lajos kiállításnak szomorú aktualitása van. 2012 novemberében jelent meg a mûvész festményeibõl összeállított naptár, melynek kincses városbeli bemutatójára az alkotót is várták. A sors azonban közbeszólt: egy héttel az esemény elõtt elhunyt a mûvész, így tisztelõi az üdvözlés öröme helyett búcsúzni kényszerültek tõle. A télies tavaszban megnyílt kiállítás, amely a mûvész 75. születésnapjára állt össze tisztelõi jóvoltából, minden további nélkül bizonyítja, hogy Páll Lajos tovább él festményeiben és verseiben. És ha ecsete és tolla már nem is rajzol új színeket vásznakra és papírokra, alkotásaiban tovább dobog a korondi szív, mûveiben örök életet él az alkotó. A festményeket amûvész barátai bocsátották a szervezõk rendelkezésére, és ahogyan a megnyitón is elhangzott: akinek birtokában van egy Páll Lajos festmény, valahányszor rátekint, eszébe jutnak a mûvész társaságában eltöltött nem mindennapi órák, beszélgetések. A kiállított képek – 10 mûgyûjtõ 23 saját tulajdonú festménye – a mûvész korai alkotásaiból valók, azokból az idõkbõl, amikor Páll Lajos gyakran megjelent Kolozsváron, elõbb természetesen egyetemistaként, majd késõbb a börtönévek után is. „Ma divatba jött a székely zászló, akkoriban Páll Lajos maga volt a székely zászló Kolozsváron” – emlékezett az alkotóra a kiállítás megnyitóján Kántor Lajos irodalomkritikus.

Képek a versben

Egyéni látásmódja már korai mûvein is fellelhetõ. Noha mûvészete Zsögöd híres szülötte, Nagy Imre alkotásaival rokonítható – tisztelték is egymást kellõképpen –, tájképei, portréi mégis rendkívül sajátosak. Önarcképe gyakran visszaköszön festményein, a miértre Páll Lajos adta meg a választ: „a festõ a legolcsóbb modellje önmagának”. A kolozsvári kiállításon több tájképe is látható, és ez nem csoda, hiszen ahogyan õ maga is említette egy interjúban, „a festõ ott kezdõdik, ha tud ciklusban is alkotni, egy gondolatot végigvinni több festményen.” A költõ Páll Lajos elválaszthatatlan a festõmûvésztõl. Fia – aki szintén jelen volt a kiállítás megnyitóján – az Erdélyi Naplónak elmondta: édesapja költészetében a képi világ erõsen a felszínre jut, a versek ugyanúgy a szülõföldrõl mesélnek, akárcsak a képek. Néhány festmény még a festõ fiának is revelációt jelentett: apja és édesanyja fiatalkori arcképét õ is most csodálhatta meg elõször, de olyan tájképeket is felvonultat a tárlat, amelyek az ifjabb Páll születése elõtt készültek, és a fiú csupán stílusukról ismerte fel õket. Mint minden mûvész, a korondi mester is nehezen vált meg mûveitõl, legszívesebben magára zárta az ajtót, és kijelentette: nincs eladó képe. Fia meséli, Páll Lajos nagyon ellen tudott állni a legcsábítóbb kísértésnek is, ami képei eladását illette. Ezért is örvendhetünk annak, hogy néhány önzetlen kolozsvári mûgyûjtõ a szervezõk és a nagyközönség rendelkezésére bocsátotta az alkotásokat. A rendezvény ötletgazdája Hantz Lám Irén, szervezõje László Miklós fotómûvész és az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület. A kiállítás április 22-ig látogatható Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban.

Nánó Csaba, Erdélyi Napló, 2013. április 5.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés