ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Csigázd fel az ízlelőbimbóid

Forrás: 
www.manna.ro, 2013. december 23.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Kitölt, meglögyböl, beleszagol, kortyol: a borkóstolás szabályaiba és küküllőmenti borokba ütöttük bele az orrunkat. Bemutatta a környék egyik leghíresebb borásza, Seprődi József.

Már az est hivatalos kezdése előtt is egész jó hangulat kerekedett a teremben, nagyjából huszonöt ember várta a borkóstolót. Az Emlékház borismereti sorozatában ezúttal a Küküllő menti borvidékre kalauzolt el Seprődi József dicsőszentmártoni borász, akit román kollégái a székely borászként emlegetnek.


Seprődi József borász | Fotók: Tamás Csilla

Az előzetes program szerint nyolc bort kóstoltunk volna, de végül kaptunk egy meglepetést is, így kilenc Küküllő menti borfajtát ismertünk meg.

De hogy kóstolunk bort?

Először is tudnunk kell, hogy hol fogjuk a poharat. Bort inni talpas pohárból illik, kóstolni csakis abból szabad. A talpas poharat pedig vagy a talpánál, vagy a száránál fogva kell tartani, mert ha  az úgynevezett palástjánál fogjuk, felmelegítjük a bort, és nem lesz igazán élvezhető.

Ha a fogást megtaláltuk, jöhet az érdemi borkóstolás. Elsőként megnézzük a bor színét úgy, hogy poharat fehér felület előtt tartjuk. Mivel Seprődi inkább fehérborokkal foglalkozik, ezért először azoknak a színskáláját elemezte. A zöldesfehér színű borok fiatalabbak, a zöldessárga vagy sötétebb borok pedig öregebbek, akár óborok is lehetnek.

A vörösboroknál a kékeslila, vagyis az indigó szín a fiatalabb, míg a rubinos, tüzesebb szín az óborok jellemzője. Míg a fehérboroknál gyakori a könyedebb ízvilág, egy vörösbor mindig markáns kell, hogy legyen, ecsetelte a borász.

Ezután megnézzük, hogy mennyire olajos vagy mennyire mozog könnyen a bor, mekkora gyűrűt hagy maga után, ha körbeforgatjuk a pohárban. A vastagabb, olajosabb gyűrű azt jelzi, hogy a bor erőteljesebb, tehát nagyobb az alkoholfoka. Minél vízszerűbben folyik vissza a pohár oldalán, annál könnyebb a kóstolt bor.

Ha a látványtól már alig bírunk magunkkal,

a kóstolás előtti utolsó lépésként beleszaglászunk a pohárba, először csak simán, majd úgy, hogy kicsit megforgatjuk a bort. Az ilyenkor érezhető illatok segítenek beazonosítani a bor fajtáját, mivel mindenbornak jellegzetes bukéja van. Ha pedig nem illatot, hanem szagot érzünk, akkor inkább ne is kóstoljunk bele.

Ha minden lépésen végigmentünk, akkor végre beleihatunk a borunkba. Ne nyakaljuk, először csak egy kortyocskát. Azt megforgatjuk, megízlelgetjük, és még egy pici levegőt is szívunk rá. Aztán számolunk: ha két-három másodpercig érezzük a zamatát, akkor könnyebb, lágyabb bort iszunk, ha akár nyolc-tíz másodpercig, akkor egy nehezebb, testesebb italt fogyasztunk.

Amíg végigvettük a lépéseket, már a kezünkben, illetve a poharunkban csücsült egy pár kortynyi kóródszentmártoni királyleányka, ezen gyakoroltuk a kóstolás művészetét. Friss, szinte virágillatú bor volt, mosolygóssá tette a hallgatókat. De kóstoltunk még haranglábi szürkebarátot, aminek meglepően erős mogyoró, illetve mogyoróvaj illata volt, meg vámosgálfalvi sauvignon blanc-ot, amiről Seprődi úrnak az ananász, nekem viszont az eperfa levelének illata jutott eszembe.


A közönség az első pohárnál még fegyelmezett

Amíg az este házigazdája, Vincze László segédjével együtt lelkesen töltögette a különböző borokat, Seprődi József a borvidék régi és új pincéiről és bormanufaktúráiról mesélt. Megtudtuk például, hogy Tinódi Lantos Sebestyént leírása szerint vizezett borral kínálták Bonyhán, vagy hogy a Leppend és Bonyha között fekvő Fecsédi szőlőhegyen aszúborokat is termeltek valamikor.

Mostanra a legtöbb működő borászat román vagy külföldi kézen van, de a székely borász szerint még ez is jobb, mint hogyha csak romlanának a régi borospincék.

Seprődi József egy kis történelemórát is tartott. A Küküllő vidékén régóta borászkodnak, állítólag már Mátyás király asztalára is került itteni, igen jó minőségű bor. A vidéken jellemzően inkább fehér borokat készítenek, mivel a föld és az éghajlat is inkább a fehér szőlőfajtáknak kedvez. De azért néhány kékszőlő is megterem, így kóstolhattuk meg az este egyetlen vörösborát, egy vámosgálfalvi pinot noirt is.


A szomszéd bora mindig zöldebb?

Bár a borok között hol egy falat kenyeret, hol egy korty vizet kaptunk, de azért az ötödik kóstolt bor, egy „friss és lelkes” tramini után már lazára kezdett oldódni a hangulat, és kicsit csapongóbbá vált az elbeszélés is. De nemcsak a borászmester, hanem a közönség is felengedett, és előadás helyett egyre inkább egy barátságos beszélgetéshez hasonlított az este.

Közben azért még megtudtuk, hogy a minőségi édes borok (még a fehérek is, de a vörösek főleg) úgy készülnek, hogy elkészítik a száraz bort, és gyümölcssűrítményt tesznek hozzá. Egyedül a késői szüretelésű borok azok, amelyeknek magukban is megvan a kellő cukortartalmuk – ilyen például az aszúbor.

Egy jó bor három összetevője,

a sav, az alkohol és a cukor összhangban kell, hogy legyen. Ha az ember beleavatkozik ebbe a harmóniába, akkor valahol megborul a bor egyensúlya, vagy rossz ízű lesz, vagy egészségtelen. Pedig a bor „az örök ifjúság titka”, antioxidánsokat tartalmaz, segít megőrizni a sejtek rugalmasságát, és nem utolsó sorban teljessé tehet egy gasztronómiai élményt.

Most például egy fiatal chardonnay borhoz kaptunk ételjavaslatot: Seprődi szerint egy telt ízű krémsajttal töltött füstöltsonka-tekercs tökéletesen illik a bor vajas utóízéhez. Elképzeltük: igaza lehet. Sajnos sokkal több étel-bor párosítást nem kaptunk, de nem is nagyon tudtunk volna mit kezdeni azzal, ha elképzelt borokhoz elképzelt ételeket rendelünk.

Az alap persze elhangzott: fehér húsokhoz fehérbor, vörös húsokhoz vörösbor illik, de azért egy lazacfiléhez még mindig fehérbort érdemes inni, akármilyen pirosas is legyen a húsa.

Bármilyen jól társítsuk is a menühöz a bort, ha nem tartunk be néhány alapszabályt, elronthatjuk az élményt. A fehérborokat 12-13 fokon, míg a vörösborokat 15-20 fokon kell felszolgálni ahhoz, hogy igazán jól érvényesüljön az ízük.

A borospoharat legfeljebb a feléig (a legnagyobb mértékű kiöblösödésig) illik megtölteni, már csak azért is, mert ha a pereméig töltjük, akkor sem a színe, sem az illata nem érvényesül igazán, és fel is melegszik a vége. A borivási etikett szerint a borospohár nem szabad, hogy sokáig üresen álljon.

A több mint kétórás est végén egy-két korty öt éven át érlelt óborral a poharunk alján kívántunk egymásnak boldog ünnepeket, és mivel egy borkóstoló nem is az igazi nótázás nélkül, az ünnepre való tekintettel elénekeltük a Mennyből az angyalt.

Tamás Csilla, www.manna.ro, 2013. december 23.

***
A fenti cikk a Györkös Mányi Albert Emlékház borismereti előadássorozatának decemberi estjéről szól.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés