ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Bisztrai Mária: „Nagyon szerettem az életet és a színházat”

Forrás: 
Szabadság, 2011. december 19.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang

Új kötettel gazdagodott a Prospero-sorozat

Bisztrai Mária színművész, a Kolozsvári Állami Magyar Színház egykori igazgatójának és művészének életét ismertető könyvet mutattak be pénteken délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A kötet a Polis Kiadó által a 2000-es évek elején elkezdett, majd a Korunk–Komp-Press Kiadó által folytatott Prospero-sorozat új darabja.

A könyvbemutató dedikálással zárult

A rendezvényen először Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke köszöntötte a jelenlévőket, aki emlékeztetett: néhány hónappal ezelőtt ugyanott mutatták be a Péterffy Gyula színművész életét bemutató könyvet. – Mindkét esemény emlékezetes marad azok számára, akik szeretik a színházat, a színészeket és a szép könyveket – vélekedett Dáné.

– A Bisztrai Mária életét ismertető könyvet olvasva azon töprengtem el, hogy vajon mikor jön el az összegzések pillanata – mondta Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője, a kiadó felelős szerkesztője, majd kijelentette: ez az összegzés, azaz a könyv „jókor jön”. – Az ilyen könyv felhívja a figyelmet arra, hogy mit gondolunk most a színházról, illetve hogy mit gondoltunk a ’40-es, az ’50-es, a ’80-as, vagy a ’90-es évek történelméről. Eljön az ideje annak, hogy másképpen gondoljunk vissza, ez a könyv pedig elvezet bennünket a változásokban nagyon gazdag huszadik századhoz. Összegzés ez a sorozat szempontjából is, hiszen a Korunk–Komp-Press Kiadó sorozatának hamarosan megjelenik a tizedik kötete, a mostani mellett ugyanis a Balázs Éva székelyföldi színművész és az Albert Annamária kolozsvári operaénekes életét bemutató kötetek is nyomtatás előtt állnak – részletezte Balázs Imre József, hozzátéve: a Prospero-sorozat minden kötetét Demény Péter szerkesztette. A sorozat hiánypótló jellegének kiemelése után Dehel Gábornak, a könyv írójának teljesítményét méltatta.

Utánozhatatlanul sajátos beszédstílusában Demény Péter először azt elevenítette fel, amikor líceumi diákként látta Bisztrai Máriát A kőszívű ember fiai című előadásban, Baradlaynét alakítani. – Akkor éreztem meg, micsoda forróság a színház, és hogy nem lehet nyugodtan ülni a nézőtéren, ha egy igazi előadás van a színpadon. Különös élet és pálya a Bisztrai Máriáé, aki nem pusztán túlélő, hanem talpon maradó személyiség; aki a tapasztalatokat a legnagyobb intellektuális fokon dolgozta fel – magyarázta Demény, majd kitért a könyvből áradó „jó családiasság hangulatára” is.

Kötő József színháztörténész szerint az ünnepelt művésznő legfontosabb jellemzője, hogy alakításaiban nem a rutin és a tapasztalat dominál, hanem az a pillanat, amikor a szerepet átéli és megérteti a közönséggel. Kötő, aki már 1965 óta kollégája volt Bisztrainak a Kolozsvári Állami Magyar Színházban, kiemelte: színházigazgatói pozitívuma az volt, hogy 1969 és 1985 között, mialatt az intézményt vezette, a dráma vezető műfajjá vált. – Bisztrai Máriára a művészi konokság volt jellemző, és ezt a megváltó konokságot is ünneplem. Amit Mária épített, az ma is él, és erős várként szolgál – összegzett a színháztörténész.

Bisztrai Mária élete, sorsa olyan korszakban teljesedett ki, amikor a célzatos félretájékoztatás programszerű volt, hangsúlyozta Dehel Gábor. Kifejtette: az 1980-as években, a területi rádió- és tévéstúdiók magyar szerkesztőségeinek felszámolásával kulturális életünk fontos dokumentumait tüntették el. Úgy vélte, ez a könyv arra is jó, hogy felidézze ezeknek a koroknak a művészarcait. – Akkoriban minden előadásról hangfelvétel készült, és ha ezek megmaradnak, ma megmutathatták volna a színház repertoárját, törekvéseit és a közönség arcait is. Igazi színházi pillanatokat éltünk át, és ezért hálás volt a színész és a közönség is – mondta a kötet szerzője, kitérve arra is, hogy napjainkban egyre kevesebben tehetnének vallomást a színház akkori harcairól. – A néző keveset tudott ezekről. Mennyi megalázó kilincselésbe került egy-egy darab engedélyeztetése, mennyi diplomáciára, csalafintaságra és bátorságra volt szükség az előadások játszásához? Bisztrai Máriának olyan mondanivalója van, amelyet soha, senki más nem mondhatott volna el – hangsúlyozta Dehel Gábor.

– Gondolataimat nem búcsúnak szánom, csak az arrafele vezető útnak. Nagyon szerettem az életet és a színházat. Harmincnégy évi tagságom alatt mindannyiszor szívdobogással mentem végig a Malom utcán. Tiszteltem a színházat, amelynek tagja voltam – jelentette ki Bisztrai Mária, majd köszönetet mondott mindazoknak, akik lehetővé tették a kötet megjelenését. – A legnagyobb köszönetet és hálát drága szüleim érdemlik meg, akik egy életre való szépséggel tarisznyáltak fel – összegzett, majd zárszóként megemlítette: sajnálja, hogy idős korára elszakadt a színháztól, a fiatalabb színésznemzedéktől, ám ezért senki nem okolható.

Nagy-Hintós Diana, Szabadság, 2011. december 19.

Fotó: Rohonyi D. Iván





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés