ERDÉLYI MAGYAR KÖZMŰVELŐDÉSI EGYESÜLET
SOCIETATEA MAGHIARĂ DE CULTURĂ DIN TRANSILVANIA
HUNGARIAN CULTURAL SOCIETY OF TRANSYLVANIA

RO–400183 Kolozsvár, Lázár u. 30., Kolozs m.
RO–400183 Cluj, str. Gheorghe Lazăr nr. 30., jud. Cluj
Telefon/fax: +40 264 434110,  emke.oe@gmail.com

Címlap

Betekintés M. Makkai Piroska művészetébe

Forrás: 
Szabadság, 2013. október 5.
GyMAE Facebook like: 
GyMAE Facebook like
Aktuális banner: 
Aktuális banner
GyMAE sajtóvisszhang: 
GyMAE sajtóvisszhang


Kós Katalin, Deuten-Makkai Réka és Makkai Bence a megnyitón – ROHONYI D. IVÁN

– Családi vállalkozás a mostani kiállítás, ami nem alábecsülendő: hiszen szakmai hozzáértéssel, alázattal, Makkai Piroska munkái iránti csodálattal nyúltunk az anyaghoz, azzal a céllal, hogy másokkal is megosszuk az élményt, amelyben részünk volt a hagyaték feltérképezése során – hangsúlyozta Deuten-Makkai Réka művészettörténész szerdán délután, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházában tartott tárlatmegnyitón. Mint mondta, nagynénje, az 1998-ban elhunyt M. Makkai Piroska gazdag életművet hagyott az utókorra: festményeket, fametszeteket, dúcokat, grafikákat, valamint naplók tucatját, amelyeket 1930-tól haláláig rendszeresen vezetett. Fametszetei mellett néhány dúcot, fényképet, kordokumentumot és ismeretterjesztő anyagot is bemutatnak ezúttal a nagyközönségnek – előbb Kolozsváron, majd Erdély más területein, és reményeik szerint külföldön is –, hogy sajátos képi világának megismertetése révén emlékét ismét a köztudatba emeljék.

– Sok művész esetében azt látjuk, hogy önmagukat keresve rengeteg önarcképet festenek. Makkai Piroska nem önarcképeket festett, hanem életrajzsorozatokat metszett, ezekből ismerjük meg életét, művészetét, világké­pét és világlátását. Élete regénybe illő, drámai fordulatokkal, tragikus elemekkel teli, ismert helyszínekkel és hősökkel – magyarázta Deuten-Makkai Réka, majd ebbe a nehéz, megpróbáltatásokkal teli életbe nyújtott betekintést. Elhangzott: Makkai Piroska Zsil-völgyi bányászcsaládban született, korán elveszítette édesapját. A bányászsors, az embertárs felemeléséért való bátor kiállás, a körülmények javításáért és a szegény sorsból való kiemelkedésért folytatott kemény munka végigkíséri életét.

A művészetek iránti érdeklődése már kisgyermek korában jelentkezett: annak ellenére, hogy a bányavidék szegény képi világában nőtt fel, lelke mélyén mindig tudta, hogy festő akar lenni. – Hogyan kerülhetett volna másképp egy fiatal, még nem egészen 18 éves leány az eldugott bányavidékről Kolozsvárra, a Szépművészeti Akadémiára, ha nem kivételes tehetsége folytán, ahová előképzettség nélkül, minden szabályt mellőzve, egyetlen rajza alapján vették fel a román művész-tanárok – jelentette ki a művészettörténész. Mint kiderült, Budapesten, Varga Nándor Lajos tanítványaként sajátítja el a fametszés művészetét, majd tudását Berlinben, Párizsban és Rómában kamatoztatja. Hazatérve férjhez megy, életében és munkájában egyaránt központi szerepet kap az asszonylét. A közéletben is aktív szerepet vállal ilyen téren: asszonyszövetséget alapít, majd iskolát hoz létre magyar és román ajkú gyermekek számára, ajtaja mindig nyitva áll az asszonyok előtt. Pályáját a második világháború töri meg, miután férjét szovjet fogolyként Szibériába hurcolják, gyermekeivel együtt neki is menekülnie kell Kolozsvárról. Nagybányán találja meg újra a nyugalmat és a festés örömét, ahol megkapja Thorma János műteremlakását, és többedmagával elkezdi újraszervezni a művésztelepet és a festőiskolát. Rendszeresen kiállít Nagybányán, Bukarestben és Erdély más városaiban, ugyanakkor állami megrendeléseket is vállal, hogy gyermekeit el tudja tartani.

1956-ban újabb változás következik az életében: megtudja, hogy férje hazatért a fogságból, magyar fogolyként Budapestre; emigrálnia kell, hátrahagyva karrierjét, addigi életét. – Számára az erdélyi ember, az erdélyi tájak jelentették az otthont. A legnagyobb öröme nem az volt, hogy Budapesten állíthatott ki, hanem hogy Lupényban, ahol gyermekéveit töltötte, egy eldugott, kicsi bányászvárosban megszervezhette az első kiállítást – mondta Deuten-Makkai Réka. Hozzáfűzte: belső képi világához legjobb kifejezőeszközként a fametszés bizonyult, ebben tudta adni őszintén és zseniálisan önmagát, fába vésve fájdalmát, és néha örömeit is.

Ebbe a gazdag életműbe pillanthatnak be ezúttal az érdeklődők, ízelítőt nyerve Az Asszony, a Bartók, az Apa és Fia (a két Bolyai) és az Életrajz című fametszetsorozatokból. Kolozsváron október 22-ig látogatható a kiállítás a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5/1. szám, hétköznapokon 13 és 17 óra között), majd a nagybányai Teleki Magyar Házban és a Zsil völgyében mutatják be az anyagot. Az örökösök nyomatokat készítenek a hagyatékban fennmaradt dúcokból, így fametszeteket rendelhetnek a művészetkedvelők ((további részletek a http://mmakkaipiroska.wix.com/feketefeheren és a http://facebook.com/M.Makkai.Piroska oldalon oldalon), ezáltal járulhatnak hozzá ahhoz, hogy a tárlat minél több helyre eljusson.

M. Makkai Piroska unokaöccse, Makkai Bence, az emlékkiállítás másik kurátora a művész munkásságával való találkozásait elevenítette fel, és megjegyezte: óriási élményt jelentett számára a hagyatékkal való ismerkedés, s hogy a munkák nézegetése és a családtagokkal való beszélgetés révén betekinthetett ebbe a kemény sorsba, ám gazdag életműbe.

Kós Katalin, az emlékház vezetője üdvözölte a megnyitón szép számban egybegyűlt leszármazottakat, és örömét fejezte ki, hogy M. Makkai Piroska első, a Korunk Galériában 1981-ben szervezett egyéni kiállítása után ezúttal a Györkös Mányi Albert Emlékház is a tárlat helyszínéül szolgálhat. A rendezvény zenei kínálatáról Zsigmond Ágnes és János-Jakab Renáta gondoskodott, a fiatal hegedűművészek Rózsa Miklós- és Bartók-műveket adtak elő.

Ferencz Zsolt, Szabadság, 2013. október 5.





Támogatóink

Médiapartnerek

Erdélyi Magyar Televizió

Ajánljuk


© 2009, EMKE, Belépés