Tóth Klára, Szabadság, 2024. január 10.
(Alább a fenti hivatkozáson olvasható írásnak a Györkös Mányi Albert Emlékházban megrendezett eseményről szóló részletét közöljük.)
Beszélgetés a Györkös-emlékházban
2023. december 7-én Kós Károly épületei Sepsiszentgyörgyön címmel a Györkös Mányi Albert Emlékház meghívottai, Jánó Mihály ismert művészettörténész, a Székely Nemzeti Múzeum képtárának egykori főmuzeológusa és Vargha Mihály neves képzőművész, a Székely Nemzeti Múzeum jelenlegi igazgatója mutatta be Kós Károly Sepsiszentgyörgyhöz kötődő építészeti munkásságát.
FENT: Régi képeslap (Zempléni Múzeum, Szerencs képeslapok gyűjteménye), az esemény plakátja (Kós Katalin munkája)
és a türei fatemplom (kép forrása: Kós Károly rajzai, A Ház 1908/2-3. Lechner Tudásközpont szakkönyvtára)
LENT: A kolozsvári közönség és vendégei: Vargha Mihály múzeumigazgató és Jánó Mihály művészettörténész
(Kós Katalin fotói, Györkös Mányi Albert Emlékház / Facebook)
Az est házigazdája a sokunk által ismert és kedvelt, örök tevékeny Kós Katalin – aki ezúttal nem elsősorban az emlékház vezetőjeként, hanem főképp Kós Károly unokájaként volt jelen – ezen gondolatokkal indította a beszélgetést: „Kós Károly, a magyar organikus építészet emblematikus alakja, író, grafikus, könyveket tervező, szerkesztő és kiadó, bútortervező, mezőgazdasági építészetet oktató főiskolai tanár, lovakat szerető és tenyésztő gazdaember, politikus – de mindenekelőtt elkötelezett transzilvanista Budapest és Erdély közül a sokkal kevésbé biztonságos egzisztenciát ígérő utóbbit választotta a maga és családja hazájaként, történelmünk egyik legáldatlanabb pillanatában. Mert hitte, hogy az erdélyi közösségnek sokkal nagyobb szüksége lesz rá. Egész életműve Erdélyről szól és Erdélyért íródott. Ugyanakkor azt is meg kellett érnie a második világháború végén, hogy munkásságának egyik gyöngyszemét, családjának otthonát, a sztánai Varjúvárat kifosszák, a benne lévő írásait, feljegyzéseit, dokumentumait széthányják és elégessék, hogy idegen emberek lepjék el a házát, és hogy otthonából el kelljen menekülnie feleségével együtt Kolozsvárra. Kimondhatatlanul nagy keserűség volt ez számára. Azonban akkor sem adta fel. Korábban a Kiáltó szóban megfogalmazott gondolatai egész életének vezéreszméi voltak: „Le kell vonnunk a tanulságot; szembe kell néznünk a kérlelhetetlenül rideg valósággal, és nem szabad ámítanunk magunkat. Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.”
Az est témaválasztásával kapcsolatban természetesen felmerül a kérdés: miért fontos Kós Károly sepsiszentgyörgyi épületeiről beszélgetni Kolozsváron. A válasz egyértelmű: bármely városban találhatók is a Kós által tervezett épületek, azok szervesen hozzátartoznak építészeti munkásságához, ismeretük nélkül nem alkothatunk teljes képet arról, amit Kós Károly létrehozott. Különösen igaz ez Sepsiszentgyörgy esetében, mivel Budapest után itt valósult meg Kós Károly legtöbb lakó- és középületterve, köztük a nemrég felújított, több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bíró Székely Nemzeti Múzeum.
Jánó Mihály a sepsiszentgyörgyi Kós-épületek bemutatása előtt személyes élményét osztotta meg a hallgatósággal: a birtokában lévő Kós-levél másolatáról beszélt, amelynek eredetijére és a hozzá tartozó három válaszlevélre Budapesten bukkant rá az egykori Műemlékek Országos Bizottságának irattárában végzett kutatásai során. A levél Kós transzilvanizmusának nagyon fontos dokumentuma. 1910-ben Kós Károly szerette volna megmenteni a lebontástól a türei görögkatolikus, 1740-ből származó műemlék fatemplomot, ám minden igyekezete (vásárlási szándéka) és tiltakozása (a szóban forgó, Budapestre, a Műemlékek Országos Bizottságának írott levele) ellenére a templom elkerült Erdélyből a bukaresti történeti múzeumba, ahol sokáig leromlott állapotban maradt, évtizedekkel később újították csak fel, végül napjainkra ortodox templomként szentelték újjá – beigazolva ezzel Kós egykori félelmeit.
A Kós-tervezte sepsiszentgyörgyi középületek közül Jánó Mihály a kórházat emelte ki. Fogolyán Kristóf örmény származású főorvos érdeme, hogy a város vezetősége Kós Károly tervei alapján építtette fel azt. Sajnos az épületegyüttesből csak két épület készült el.
A Kós Károly által tervezett házakban a múlt században művelt, olvasott, zeneértő polgárok, orvosok, ügyvédek laktak – mondta Jánó Mihály. A lakóépületek közül a Keresztes ügyvédfivérek ma is álló házát említette meg, amely arról vált nevezetessé, hogy ebben a házban ápolták Bartók Bélát, amikor 1927-es brassói koncertje után megbetegedett. Felépülése után Bartók köszönetképpen koncertet adott a Székely Nemzeti Múzeum dísztermében – ezzel mégis valóra vált a város lakóinak 1922-es álma. Bartók látogatását emléktábla őrzi a ház falán – a plakettet az éppen jelenlévő Vargha Mihály készítette.
Jánó Mihály ezután kivetítette néhány másik sepsiszentgyörgyi Kós-épület fényképét, és közben ismertette azokat: a Csulak-házat (Csulak Samu orvos lakóháza), az egykori református elemi iskola épületét (a múlt rendszerben pionírház, jelenleg ifjúsági központ) és a leánygimnázium épületét (amely Csutak Vilmos, a Székely Mikó Kollégium egykori igazgatója megrendelésére készült, aki nagyon jó barátságban volt Kós Károllyal).
FENT: A Székely Nemzeti Múzeum, a Bartók-emléktábla és a Keresztes-ház
(Vargyasi Levente, illetve Toró Attila fotója, valamint fénykép forrása: 3szek.ro)
LENT: A Fogolyán Kristóf megyei sürgősségi kórház (Sántha Imre Géza fotójának részlete),
a Csulak-haz és a Református leánygimnázium, részletek (fényképek forrása: sepsimuemlek.ro)
Arra a kérdésére, hogy milyen érzés számára olyan épületben dolgozni nap mint nap, amelyet Kós Károly tervezett, Vargha Mihály előbb személyes élményét elevenítette fel: amikor vidéken élő kisdiákként a kötelező városlátogatás során először lépett be a múzeumba, úgy érezte, mintha templomban lenne. Számára a mai napig misztikus, transzcendentális hangulata van a múzeumnak. Vargha Mihály immár másfél évtizede ezen intézmény vezetője. Igazgatói minőségében mindig azon igyekezett, hogy viszaadja a hely varázsát: az épületek 2019 és 2023 között történt külső és belső felújításán, illetve korszerűsítésén túl Kós Károly fennmaradt tervrajzai alapján, és az ő elveihez hűen – helyi mesterekkel helyi anyagokból – elkészíttette a mostanig hiányzó épületdíszeket, a kovácsoltvas korlátot, a lámpákat, a vitráliumokat és a padokat – hiszen Kós figyelme mindenre kiterjedt az épület belső berendezése kapcsán is, de elképzelései valamilyen okból mostanig nem valósulhattak meg maradéktalanul. A közelmúltban a múzeum külső környezete is gyökeresen átalakult: kert helyett őshonos növények telepítésével dendrológiai parkká vált. Nagy adósságot törlesztettek ily módon Kós Károllyal szemben – mondta a múzeumigazgató.
A múzeumot bemutató kisfilm levetítése után Vargha Mihály hozzátette: nem kerülheti el a figyelmünket, hogy az új generáció a multimédiás eszközök nélkül nem fogékony a múzeum által nyújtott élményekre, ismeretekre, ezért ilyen téren is változtattak a kiállított tartalmakon. A közönség kérdésére, hogy miként tudják egyensúlyban tartani, hogy az iskolás korú látogatók a digitális tartalom mögött tárgyakat, kézműves dolgokat lássanak, Vargha Mihály azt felelte: a multmédia lehetővé teszi ugyan a tudás több irányba való elmélyítését, de nem szabad túlzásba vinnünk az alkalmazását, nem célként, hanem eszközként kell rá tekintenünk a fiatalok nevelésében .
Végezetül a kolozsvári közönség megtudhatta, hogy a múzeumon kívül Kós Károly többi épületei mennyire élnek a sepsiszentgyörgyi köztudatban. Jánó Mihály a két iskolát említette: azokat az épületeket jól kihasználják. Vargha Mihály úgy vélte: a sepsiszentgyörgyi polgárok tudják, hogy a múzeum Kós Károly egyik fő műve, de természetesen a múzeum is igyekszik tudatosítani a lakosokban Kós Károly jelentőségét, például a műemlékek világnapján múzeumpedagógusokkal szervezett múzeumtúrák által. Ilyenkor a múzeum „kistestvéreit” is megmutatják az érdeklődőknek, beengedik a látogatókat az iskolákba, esetleg a magánházakba is.